A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Ökölbe szorult a kezem a következő történetet olvasva, nem értem, hogy lehet ekkora aljasságot elkövetni, és ilyen hosszú időn keresztül hazugságban élni. Online társkeresés nincs a történetben, csak online párkapcsolati válságkonferencia.
Mit csináljon az a srác, akivel nyolc év boldog párkapcsolat után közli a szerelme, hogy beleszeretett (a srác) egyik közeli barátjába és másfél éven át találkozgattak a háta mögött? Így néhány alkoholgőzben töltött hónap után nem vagyok okosabb, talán a blog nagyérdemű közönsége tudja a választ.
Az egész még a középiskolában kezdődött, annak is az elején, úgyhogy sok szempontból együttnőttünk fel, egymással vesztettük el a szüzességünket, nagyon hamar elválaszthatatlanok lettünk. Én pár évvel idősebb lévén előbb végeztem a gimivel és költöztem fel Pestre tanulni, de ezt a viszonylag rázós távkapcsolati szakaszt is átvészeltük és mikor felvették őt is Pestre, összeköltöztünk.
Évekig boldogan éltünk együtt, nem győzött elégszer biztosítani róla, hogy nagyon szeret és velem szeretné leélni az életét. Én sokáig bizonytalan voltam, nem akartam elhinni, hogy elsőre megtaláltam az igazit… de hát a nagyszüleim is így csinálták és (már amennyire meg tudtam ítélni) boldogok voltak együtt a sírig. Meghát kissé naív és idealista is vagyok, úgyhogy lassan elkezdtem tényként kezelni, hogy mi mindig egy pár leszünk.
Ekkor jött a derült égből villámcsapás: a lány kap egy sms-t, megnézi, de csak egy pillanatra látja, máris úgy csukja össze és dobja le a telefont, mintha égetné a kezét. Egyből tudtam, hogy látnom kell azt az üzenetet, a lány annyira megijedt, hogy ellenkezni is alig mert. Nem is kellett csalódnom - vagyis dehogynem, de még mekkorát! A sms feladója a már fent említett "barátom", az üzenet pedig: "Hiányzol szerelmem!"
Percekig nem tértem magamhoz, úgy éreztem, mintha laposra vertek volna. Kissé homályos is az ezt követő meglehetősen kínos és fájdalmas beszélgetés amit Skype-on keresztül folytattunk a vidéki sráccal hármasban. Csak részeg csókolózás volt, mondták. Magyarázkodás, bocsánatkérés, sírás, könyörgés, volt ott minden.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a net nemcsak a társkeresésben nyit új dimenziókat, hanem a félrekacsintgatók lebuktatásában is. Mostanában két ilyen történetük is volt, az egyikben egy asszonykáról derült ki, hogy nem éppen biciklizni jár esténként, és nem úszta meg a srác sem, aki a barátnője mellett csajozgatott. Íme a következő tetten ért hűtlenkedő.
Egy nem túl sikeres, másfél éves kapcsolat után botlottam bele abba a nem mindennapi delikvensbe, aki gyökeresen megváltoztatta a férfiakról alkotott véleményemet – akkor 24 voltam.
A srác szlovák származású volt, de beszélte a magyart is – ennek ismeretére csak a történet sajátossága miatt van szükség. Már együtt voltunk kb 5 hónapja, nem mondom hogy nem voltak kisebb-nagyobb viták, de alapjában véve jól elvoltunk, közös főzőcskézések, hétvégi kirándulások, az ágyban is jól működött minden. Ő éjszakai műszakban dolgozott, és mikor nála aludtam, a reggelek mindig a szokásos menetrend szerint zajlottak: ágyba jön a reggeli, majd ő alszik egy órat és együtt töltjük az egész napot.
Ezeket az egy órás időtartamokat mindig netezéssel töltöttem, így volt ez akkor is. Ez az alkalom annyiban volt más, hogy mikor leültem a géphez a következő mondat hangzott el a szájából: “Azért majd lépj ki a skype-ból, jó?” A kérésén meglepődtem, hiszen előtte soha nem kért meg, de nem is volt rá oka, hiszen soha nem merült fel bennem, hogy kémkedjek. A skypeból ki is léptem, el is felejtettem az egészet, viszont akkoriban a számitógépének volt egy olyan hibája, hogy a képernyője egyszerűen kikapcsolt, míg a gép ment. Ezt csak egy egyszerű ki- és bekapcsolással lehetett orvosolni. Gép visszakapcsol (ő akkor már aludt), de a skype automatikusan be is lepett az account-jába – itt viszont mar megmozdult bennem a kisördög – hiszen ha megkért, hogy NE, akkor annak oka van. Meg is néztem a legutóbbi beszélgetéseit, találtam is egy szlovák leányzót.
A beszélgetést persze nem értettem, de az olyan szavak, hogy web camera és a s.x, mint nemzetközi nyelv azért átjött….. Ő mar akkor kezdett ébredezni, így egy gyors Ctrl+C / Ctrl-V-vel el is mentettem a beszélgetést egy nyugodtabb alkalomra a postafiókomba.
Gyanúm bebizonyitására szlovák nyelvű embert kellett keresnem, de a barátait értelemszerűen nem kérhettem meg, és akkoriban még a fordítóprogramok sem voltak olyan jók, mint most – mert azokkal is próbálkoztam. Ismertem egy oldalt, ahol ‘language-swap’ céljából lehetett barátokat keresni, hogy megtanuljátok egymás nyelvét. Itt találtam egy szlovák tanárt, aki az osztályát szerette volna elhozni Angliába. Írtam neki, azt mondta, segít, majd a második emailben leírtam, hogy az a helyzet, hogy ez egy privat levél, a barátomé, de úgy érzem, nem hiába gyanakszom. Belement, átküldtem, és persze igazam volt. A beszélgetes kb annyiból állt, hogy a leányzó (mint kiderült, az ex) kérte a barátomat, hogy menjen fel skypera, mert segítségre van szüksége. A barátom kézségesen rendelkezésére állt, mire a lány közölte, hogy most vett webkamerát, és gondolta kipróbálhatnák, akar web-s.x céljából is. A barátom nagyon kedves volt, (épp hazalátogatni készült két hét múlva), és azt mondta, hogy bár most nem tud neki segíteni ezen a téren, de majd két hét múlva nagyon szívesen….
A sztori persze kiderült – én romokban – és én voltam a hibás, hogy hogy mertem ilyet tenni, és én mégis milyen ember vagyok. Majd szembesítettem a beszélgetésével, szóról szóra idézve az egészet, amin persze elképedt… A dolog szebbik része, hogy a lánynak ő volt az első, és bár tudta, hogy a barátom ‘találkozgat’ valakivel, fogalma sem volt hogy hónapok óta együtt vagyunk, arról meg pláne nem, hogy szexuális életünk is van (kis naív…. J ). Elintéztem, hogy a srác bevallja neki, hogy már voltunk együtt, amit a srác csak azért tett meg, mert azt hitte, hogy akkor majd nem szakítok vele (a másik naív). Szóval neki is hazudott, ugyanúgy, ahogy nekem is.
Erre egy másik példa, hogy amikor az ominózus chat megtörtént, én épp a nappaliban beszélgettem a húgával, ő pedig felment aludni – mert hajanli 1-kor kel. A lánynak azt mondta, hogy most nem tud vele beszélni, mert megy a bátyjával horgászni…. Nem, én sem értem a logikát.
Természetesen nagyon rosszul esett, zokogtam, magamba roskadtam, a világ legrondább nőjének képzeltem magam, aki senkinek sem kell. Aztán meg kellett tanulnom, hogy a pasik egyszerűen máskepp vannak programozva, mint mi nők – ennek ellenére most sem viselkednék másképpen a fenti történetben.
Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!
Hol a férfi? És a nő? Társkeresés és társas élet kezdőknek és haladóknak. Várjuk a megható vagy felháborító történeteiteket, hogy ne csak a saját hibáinkból tanuljunk.
Utolsó kommentek