Vannak férfiak, akik tudják, hogyan kell néhány találkozás után egy életre emlékezetessé válni egy nő számára.
Elég zűrös életem volt a 2000-es évek derekán, valahogy semmi nem akart sikerülni, nyomasztott a munkám, a tönk szélén álltam, a zűrös magánéletem pedig nem járult hozzá, hogy egyenesbe kerüljek. Úgy döntöttem, irány a nagyvilág, meg sem álltam az Államokig. Szó szerint pihentem: az itthonitól teljesen különböző munka és semmi pasizás.
Mikor hazajöttem, kisimulva és energikusan, arra gondoltam, hogy ideje bepasizni, a terepvadászat mellett pedig megpróbálkozom a netes randikkal is.
Egy ilyen alkalommal futottam bele az állatorvosba. Két-három levélváltás után megbeszéltük, hogy találkozunk. Nem ez volt az első netrandim, de arra még nem volt példa, hogy valaki, főleg nyári kánikulában ne egy kávézót vagy sörözőt adjon meg helyszínnek...
A megbeszéltek szerint elvonszoltam magam a Blahára a Corvin elé, és vártam. Már éppen ott tartottam gondolatban, hogy megolvad az aszfalt, én beleragadok, és majd netről férjhez ment lányok jönnek megkoszorúzni, mint az egyedül pártában maradt lúzer csaj emlékművét, amikor megcsörrent a telefonom. A doki hívott, gyorsan beazonosítottuk egymást - mondjuk nem volt nehéz, alig lézengtek a 46 fokban, rajtunk és a galambokon kívül mindenki más strandon lehetett.
Odajött, én pedig megállapítottam, hogy igazán kellemes jelenség: magas, jó kiállású fekete harmincas, zöld szemekkel. Már-már elnéztem neki, hogy nem csak átvitt értelemben akart megfőzni, de erre nem hagyott időt:
- Szia - köszönt. - Csak azért jöttem, mert nem akartam nagyon bunkó lenni, igazából közbejött valami, rohannom kell, de mindenképpen találkozni akartam. Halasszuk egy másik alkalomra a randit, majd levélben megbeszéljük. Nem gond?
- Á, egyáltalán nem - hazudtam. Feltalálom magam, úgyis vásárolnom kell néhány holmit. Még sármosan mosolygott egyet, és ott hagyott a gőzölgő aszfalton.
Ezzel vége is lehetne a sztorinak, de nincs, mert igenis vannak férfiak, akik tudják, hogyan kell egy életre emlékezetessé válni egy nő számára...
Ugyanis a srác, ahogyan ígérte valóban írt levelet, persze megint Blaha, és megint kánikula.
Az előzmények után elég magabiztos voltam. Odaértem a térre, már messziről kiszúrtam. Odamentem hozzá, és köszöntem neki. Erre olyan hidegzuhanyt kaptam, hogy a lélegzetem is elállt.
Szia - köszönt vissza -, ismerjük egymást?
Paprikavörös arccal elhebegtem neki a történetet, hogy a múltkor, meg, hogy ő írt, szóval, hogy én csak azért...
- Én nem ismerlek - válaszolta kurtán, és elfordította a fejét, mintha keresne valakit.
Gondoltam, csak nem csinálok nagyobb hülyét magamból, mint amekkorát már sikerült! Sarkon penderültem, és faképnél hagytam.
Először megfordult a fejemben, hogy messzebbről meglesem, hogy végül kivel találkozik, mert biztos voltam benne, hogy engem azért pattintott le, mert összekeverte a dolgait, ugyanakkorra szervezett két randit, és a másik lány mellett döntött. Aztán mégse tettem, lenyugodtam, és kihasználtam a szabad délutánom. Lófráltam egyet a légkondis Westendben, és közben azon gondolkodtam, hogy az azért elég ritka, hogy ilyen rövid ismeretség után ennyire sokat gondoljak egy pasi anyjára.
Utolsó kommentek