Ásó, kapa, nagyharang

Nyáron megismerkedtem egy 41 éves nővel egy társkereső oldalon. Járni kezdtünk, és négy hónapig minden tökéletesnek tűnt. Rengeteg sms-t írt, hogy épp rám gondol, hogy hiányzom, és milyen szerencsés, hogy megismert. Novemberre úgy tűnt, hogy kezd komolyabbra fordulni a dolog, elkezdtünk közösen tervezgetni. Az egyik hétvégét nálam töltötte, addigra úgy éreztem, hogy ezt a nőt meg kell tartanom.

Két héttel később viccesen megkérdeztem, hogy lesz-e örökre az enyém, és igent mondott. A következő hétvégén aztán nem találkoztunk, azt mondta, hogy beteg. Sms-ben is csak nagyon szűkszavúan válaszolt, ami szokatlan volt tőle. Végül vasárnap este 11-kor írt egy sms-t, hogy találkozott valakivel, és meglátott benne valamit, szeretné megpróbálni milyen vele, ne haragudjak, neki is nehéz, mert olyan jó voltam vele, de értsem meg. Ezt én azóta sem értettem meg, mivel egy héttel korábban még a szemembe mondta, hogy velem szeretne lenni. Hogy ezt képes volt sms-ben megírni, azt különösen aljasnak tartom. Később kiderült, hogy azon a hétvégén nem is volt beteg, már akkor az új szerelmével andalgott.

Az elvált pesti nő összebútorozik az egyszerű, vidéki sráccal, beleszeret, aztán csúnyán átverik. Pénzt és energiát fektet a közös életbe, de hamar feltűnik neki, hogy a legény indokolatlanul illatosan jár reggelente a betongyárba.

Közel 40 évesen, két házasságggal a hátam mögött, már nem voltak illúzióim. Egy párkereső oldalon ismerkedtünk meg. A fiú egyszerű, hétköznapi vidéki srác volt, aki egy állítása szerint romlott házasságban élte az életét. Nem voltak sem terveim, sem különösebb szándékaim vele. Gondoltam megmutatom, milyen egy laza pesti csaj....majd odébb állok. Nem akartam utazgatni és végképp nem akartam felborítani a kis életét. Az élet azonban közbe szólt.

Valahogyan egymásba bonyolódtunk, s egyre mélyebb és erősebb érzelmek szövődtek közöttünk. 4 négyzetméteren pedig olyan élményekkkel gazdagodtam, melyeket soha addig nem éltem át. A kapcsolatunk olybá fajult, hogy egyre többet és többet töltöttünk egymás társaságában, és belefolytunk a másik életébe.

Mivel én egy alapvetően őszinte és másokban bízni tudó ember vagyok, nem kerestem kételyeket. Elfogadtam minden bókot és hízelgést. Eszembe sem jutott hogy azok esetleg nem lehetnek őszinték. Ő időközben elvált, s ott maradt egy üres házban egyedül. A ragaszkodása hozzám egyértelmű volt, én pedig vakon bíztam, és iszonyúan boldog voltam. Közös jövőt tervezgettünk, melynek az alapjait igyekeztem megteremteni nála.

Berendeztem és felújítottam a házat. Dolgoztam, és költöttem a nem létező kis pénzecskémet a közös jövő reményében. Nem számoltam, hogy mibe is kerül ez nekem...csak dolgoztam, és költöttem. Majd kértem egy áthelyezést a cégemnél, hogy oda költözhessek a lányommal együtt hozzá. A kért áthelyezés kissé elcsúszva ugyan de megérkezett. S én boldogan mentem, mert iszonyúan szerelmes voltam.

Az összeköltözés nagyon sok nem várt komplikációval indult. Évközbeni iskolaváltás, tájékozódási problémák és nem utolsó sorban munkahelyi beilleszkedési gondok tarkították reményteli közös életünket. Cirka egy hónappal az odaköltözésem után ráébredtem, hogy valami nincs rendben.

Már nem volt velem olyan mint régen. Nem kereste a társaságomat, és igyekezett a lehető legkevesebbet velem lenni. Ha rákérdeztem hogy miért is ez? A válasz lehangoló és elkeserítő volt: más valakivel együtt élni, és más vele hetente egyszer találkozni. Nem értettem, de megjelentek a képben ismeretlen nők, akikkel állítása szerint régóta jó barátok... Furcsa telefonok...no és végül nem lehetett szó nélkül elmenni amellett sem, hogy néha reggelente feltűnően jól ápoltan és illatosan ment el a betongyárba....fizikai munkát végezni.

Azért ostoba én sem vagyok. Már tudtam, hogy megcsalt vagyok, csak bizonyítékot akartam. Sosem voltam kutakodó, mindig mindenkinek megtartottam az intim szféráját. De most bizonyíték kellett. Hiába láttam, éreztem, éltem át, akkor is bizonyítékot kerestem. Nem sokkal ezután egy este a telefonjában ráleltem a bizonyítékokra. Egyértelmű sms-ek, melyekben más áradozott az ő nagyszerű szexuális tudásáról. Mindezek tükrében rövidre zártam a közös életünket. Összetört szívvel hazaköltöztem.

Nem egész egy hónap elteltével ismét megkeresett, hogy sajnálja az egészet, szeretne boldoggá tenni, és adjak neki még egy esélyt. Én adtam, mert szerettem, és mert nem értettem mi is történt ott lent nála. Az esély hamar elszállt. Pár hónap elteltével ismét ráébredtem, hogy hülyének néznek. Nem lehetett nem észre venni, hogy kínosan vigyáz a telefonjára, hogy éjszakánkét több mint fél órán át is foglalt a telefonszáma.

Végül úgy döntöttem, nem kérdezek. Elküldtem, azt hazudván, hogy már nem szeretem. Ő könnyek között nagyjelentben távozott tőlem, mondván élete legnagyobb szerelmét és kincsét veszítette el bennem. Én pedig hálát adtam az égieknek, hogy nem buktam attól többet, mint amennyit a helyzet diktált belém.

Mi 1,5 éve szakítottunk. Ő pár hét elteltével másnak az oldalán vígasztalódott. Majd össze is költözött a hölggyel. Abba a házba, melyet én hoztam rendbe és tettem lakhatóvá. Az elmúlt 1,5 év alatt többször is megcsalta a barátnőjét. Velem is és tudomásom szerint mással is.

A mai napig hívogat, és sms-ekkel zaklat, mondván én vagyok az ő legnagyobb szerelme, és majd ha ennek a kapcsolatnak vége lesz, hozzám jön vissza és elvesz majd feleségül. Annyit tudok a jelenlegi életéről, hogy eltart egy 4 fős családot. Asszonyka nem dolgozik, és állandóak cirkuszok. Már adósságban úszik, és próbálja a süllyedő hajóban is álmokkal tarkított életét kormányozni.

Ma már tudom, hogy ostoba módon és egyszerűen lettem átverve. Úgy, ahogyan ezt a jelenlegi kapcsolatával is megteszi, megtette.

Középiskolában találkoztam a lánnyal, aki akkor mindennél többet jelentett nekem. Csodálatosan indult a kapcsolatunk, én két évvel felette jártam, de érettségi után a helyi egyetemen tanultam tovább, így nem szakadtunk el egymástól. Voltak problémák is, a nagymamámnak agyvérzése lett, és én azóta is magamat hibáztatom. A szerelmemmel töltöttem az éjszakát, ahelyett, hogy nála aludtam volna. De honnan tudhattam volna előre, mi fog történni? A barátnőm sokat segített, hogy átvészeljem ezt az időszakot. Csak az anyja tett rám folyton megjegyzéseket, de ez nem is lényeges.

Érettségi után a barátnőmet is felvették ugyanarra az egyetemre, viszont később úgy alakult, hogy megkaptam egy nagyon jó külföldi ösztöndíjat. Ő nem akarta, hogy elmenjek, de én minél jobb diplomát akartam szerezni, hogy majd el tudjam magunkat normálisan tartani.

Minden este felhívtam ugyanabban az időpontban Skype-on, de a beszélgetések végén rendszeresen megvádolt, hogy megcsalom. A saját problémáimat meg sem tudtam beszélni vele, csak a maga dolgaival volt elfoglalva. Azt mondta, hogy gyenge vagyok, ha stresszel az iskola és sokat kell küzdenem a jó jegyekért. A barátaimnak köszönhetem, hogy nem készültem ki teljesen. Eljött a diplomaosztó ideje, azt képzeltem, hogy a barátnőm is velem örül majd, és együtt ünneplünk. Ehelyett csak nyafogott mindenért, és semmi jelét nem adta, hogy örülne annak, amit elértem. Teljesen kiborultam, de azt a nyarat valahogy kihúztuk együtt. Miközben engem igyekezett rövid pórázon tartani, ő nyugodtan eljárt bulizni a barátnőivel.  

Aztán lebukott egy sms-en, amit az a gyerek írt, akivel a hátam mögött lefeküdt. Nem kémkedtem, csak egy közös barátunktól várunk éppen sms-t, hogy mikor találkozunk a kocsmában. Ezért néztem meg a telefonját, és mit látok?: “máris hiányzol, alig várom, hogy újra ágyba bújjunk”. Miután szembesítettem vele, keserves sírásban tört ki, hogy következő héten úgyis szakítani akart. Közben előző héten még könyörgött nekem, hogy beszéljük meg, mikor házasodunk össze, és hogy lesz a közös jövőnk.

Magam alatt voltam. Öt évig küzdöttem a közös életünkért, és segítettem neki felépíteni az önbizalmát, és ezt kaptam cserébe. Utána még próbáltuk helyrehozni a dolgot, de már nem is értem, hogy miért. Végül sikerült túllépnem rajta, de még egy ideig kaptam tőle emaileket, amikben egy másik nőnek adta ki magát. Fel nem fogom, hogy gondolta, hogy öt év együttlét után nem ismerem fel a stílusát. Most egy olyan lánnyal járok, aki a volt barátnőm barátnője volt. Őt is átverte. Az egész baráti társaságból senki nem kíváncsi már rá. A mostani barátja minden este valamelyik kocsmában iszik, miközben ő otthon várja. Jó választás volt. Ő akarta, én végre újra boldog vagyok.