Ásó, kapa, nagyharang

Elég váratlanul szembesült a feleség a férje hűtlenségével. A dráma ellenére a szerző nem sokat vacakolt az érzelmi világának felvázolásáva, csak a szikár tényeket közli, és az összkép elég sötét.

Két héttel ezelőtt furcsa emailt kaptam egy ismeretlen címről. A tárgyhoz csak annyi volt beírva, hogy “A baba”, ezért azt hittem, valamelyik terhes ismerősömtől jött, úgyhogy megnéztem. Kiderült, hogy a szomszéd városból írt egy lány, és azt állította, hogy egy éve viszonya van a férjemmel, és most teherbe esett. A levélhez csatolta az ultrahangos fotókat is. Akkor még nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhetett, bíztam benne, hogy ez valami rossz vicc, és vártam, hogy a férjem hazaérjen.

Mikor szembesítettem a levéllel, teljesen összetört, és bevallotta, hogy félrelépett. A lány tíz évvel fiatalabb nála, és még magát is alig tudja eltartani. Ezért azt mondta, hogy odaköltözik hozzá, hogy gondoskodjon róla és a gyerekről. Szerinte embertelen dolog volna magára hagyni a őket ebben a helyzetben. Válni nem akar, de a viszonyt továbbra is folytatják.

Még aznap este összepakolt magának egy bőröndbe, és elment. Azóta nem láttam.

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a társkeresésről, és arról, ami azután következik, hogy megtaláltuk, akit kerestünk!

A fickó szerelmet vall, és bizonygatja, hogy szakít az eslő számú nővel, de hónapok óta nem történik semmi. A szeretőséggel mindig jár szívás, de van, hogy hiába tiltakozik a józan ész.

Sziasztok!

Rengeteg érdekes és tanulságos sztorit olvastam nálatok. Gondoltam csatlakozom, hátha az én történetem is tanulságos lesz valaki számára.

A story tipikusan kezdődik: fiatal, szingli, magányos csajszi ismerkedne. DE HOL?? Az összes ismerős fickó vagy foglalt, vagy nem jöhet számításba, úgyhogy marad a net. Tudni kell rólam, hogy világéletemben önbizalomhiányos voltam, pedig soha nem volt gondom a pasikkal.

Eljött a nagy nap, és regisztráltam ilyen-olyan társkereső siteokra, illettve ismerőskereső oldalak különféle alkalmazásait telepítettem. Levelek, flörtök, "pókok" jöttek-mentek, de egyik sem volt az igazi. Aztán jött Ő, és "megpókolt", én vissza, és mire magamra találtam, már ismerősnek is jelölt az adott oldalakon.

Pillangókkal a hasban kattintottam rá, és aztán jött az "arccal a betonba" szitu: kapcsolatban él, és igen sok "együtt mosolygunk a kamerába" pikcsör volt feltöltve. Számonkértem, és Ő "őszintén"  bevallotta, hogy egy igen rosszul működő távkapcsolatban él, és hogy érzi, mellettem boldog tudna lenni. Úgy igazán.

Még ekkor sem csapott belém a felismerés, hogy hagyni kellene a fenébe ezt a pasast. Nem, nem, és nem. Én továbbra is olvadoztam az sms-eitől, emailjeitől, mert tudni kell róla, hogy nagyon értett a nők nyelvén. Mindig azt mondta, amit hallani szerettem volna, dicsért, az egekig emelt, építette romokban heverő önbizalmam, és találkozóra hívott, magához. Én pedig mentem.

Fantasztikus volt vele minden. Abban a néhány órában tényleg úgy éreztem, hogy szeret, és csak én számítok neki. Ígéretek jöttek-mentek, “szakítok”, “szeretlek”,  stb., de persze semmi nem változott, és ez így megy már hónapok óta.

Ő szédít, én pedig elhiszem. Elhiszem, mert el akarom hinni, hiszen abban a néhány órában, amikor együtt vagyunk, az egekig emel, hogy aztán arccal a betonba ejtsen. De ez sem számít. Tudom, hogy vagyunk még így egy páran, akik néhány jó szóért és érintésért vállaljuk a másodhegedűs, a szerető szerepét. De ez van, ilyenek vagyunk mi nők.

Üdv, nilnocere

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!

Azt hiszem elég tipikus nőcsapdába esett bele Elvira: belement egy laza, nyitott kapcsolatba, majd szerelmes lett, és szenvedett. Velem is megtörtént ugyanez pepitában, és szinte minden kapcsolatban megtapasztaltam, hogy az észérvek mentén eltervezett forgatókönyveket folyton átírják az érzelmek.

Hello, tetszenek az írások, ahogy összeszeditek őket. Az az érzésem, mintha a haveri körünket kérdeztétek volna le (vagy néha engem :) Na mindegy, itt az én sztorim is. Legyek mondjuk Elvira (30).

Ez egy megcsalós történet lesz. Két oldalon is.

Imádtam a pasit, akivel voltam. Amikor először megláttam (az utcán), azt éreztem, pont nekem találták ki. Nemigaz, hogy miért nem tetszem az ilyeneknek, afenébe, de pofás a bringája is! És kicsit megcsodáltam mindkettőjüket. Erre ő odajött (!!), és giroszozni hívott - persze nem mentem :P de a számom azért megadtam, és aztán találkoztunk, és találkoztunk, és nagyon hamar szeretők lettünk. Tényleg jó választás volt.

A szabályunk az lett, hogy nem nagyon beszélünk egymásnak magunkról. Egy ideig még a másik nevét sem tudtuk. Nem volt hűség-szabály sem, lehettem más pasikkal is, voltam is néha. És ez így volt jó, ez így volt izgalmas.

Aztán egyre jobb barátok lettünk, megbeszéltük a munka dolgokat, megosztottuk a mániáinkat, meg hogy mi van a kedvenc barátainkkal - csak a "mi van nála otthon" kérdést kerültük.

Aztán én rájöttem, hogy beleszerettem. Hogy nem akarok más pasikkal lenni. Az övé vagyok. És ekkor tudatosult fájón, hogy én bizony csak "a másik nő" vagyok.