Azt hiszem elég tipikus nőcsapdába esett bele Elvira: belement egy laza, nyitott kapcsolatba, majd szerelmes lett, és szenvedett. Velem is megtörtént ugyanez pepitában, és szinte minden kapcsolatban megtapasztaltam, hogy az észérvek mentén eltervezett forgatókönyveket folyton átírják az érzelmek.
Hello, tetszenek az írások, ahogy összeszeditek őket. Az az érzésem, mintha a haveri körünket kérdeztétek volna le (vagy néha engem :) Na mindegy, itt az én sztorim is. Legyek mondjuk Elvira (30).
Ez egy megcsalós történet lesz. Két oldalon is.
Imádtam a pasit, akivel voltam. Amikor először megláttam (az utcán), azt éreztem, pont nekem találták ki. Nemigaz, hogy miért nem tetszem az ilyeneknek, afenébe, de pofás a bringája is! És kicsit megcsodáltam mindkettőjüket. Erre ő odajött (!!), és giroszozni hívott – persze nem mentem :P de a számom azért megadtam, és aztán találkoztunk, és találkoztunk, és nagyon hamar szeretők lettünk. Tényleg jó választás volt.
A szabályunk az lett, hogy nem nagyon beszélünk egymásnak magunkról. Egy ideig még a másik nevét sem tudtuk. Nem volt hűség-szabály sem, lehettem más pasikkal is, voltam is néha. És ez így volt jó, ez így volt izgalmas.
Aztán egyre jobb barátok lettünk, megbeszéltük a munka dolgokat, megosztottuk a mániáinkat, meg hogy mi van a kedvenc barátainkkal – csak a “mi van nála otthon” kérdést kerültük.
Aztán én rájöttem, hogy beleszerettem. Hogy nem akarok más pasikkal lenni. Az övé vagyok. És ekkor tudatosult fájón, hogy én bizony csak „a másik nő” vagyok.
Persze addig is tudtam, hogy létezik az „első nő” (a hivatalos barátnő), sőt még azt is tudtam, hogy ki az – erre van a facebook... Csak eddig nem fájt a dolog. Ha viszont egy nő szerelmes, akkor szeretné, ha a férfi valóban Férfi lenne, és így ő is valóban Nő lehetne mellette... Legalábbis én így jártam, elkapott ez az érzés.
Nem akartam követelőzni, csak jeleztem neki, mi van. Hogy ez így nekem rossz. Ő meg választás elé állított: vagy így, vagy sehogy. Én meg választottam: hogy szerelmes vagyok és szerető leszek. Képtelen voltam másként tenni. Akkor. És még néhány hónapig. Reménykedtem, hogy majd egyszer elmúlik.
Aztán egyszer nagyon kiakadtam azon, hogy az utolsó pillanatban lemondott egy találkát (amiért én a fél életem átszerveztem, már megint), és ekkor megtört a jég: felregisztráltam egy társkereső szájtra. A lemondott találkánk helyett egész délután a társkeresőn lógtam, azzal a feltett szándékkal, hogy most összeszedek valami jópasit aztán hagyom a fenébe a drága szerelmemet.
Pár óra alatt több mint 100-an bejelöltek vagy rámpingeltek – nagyon élveztem a helyzetet. Csak nézegettem a profilokat, válaszoltam egy-két pingre, elképzeltem, ki milyen lehet, jól szórakoztam :) Néhányan rám is cseteltek – ezek közül 2 emberrel még aznap estére le is szerveztem 1-1 randit.
Az első srác a fiatal jótestű kategóriában futott, és kifejezetten jófejnek tűnt a képei és csetszövege alapján – egy füstös és menő belvárosi kocsmában találkoztunk. Élőben aztán fizikailag kevésbé tetszett, a személyisége viszont lenyűgözött. Igazi szuggesztív pasast kaptam, akivel fél óra alatt eljutottunk az élet értelméhez, tök őszintén. Meg is lepődtem, hogy ilyenek vannak. Mikor ezt így magamban kipipáltam :P, rohantam is tovább a másik randira.
A második pasi a 40 körüli sikeresek egyike volt, jókocsival – olasz étterembe vitt. Cset közben már kiderült, hogy a munkánk nem áll nagyon távol egymástól, ezért könnyed szakmázásra számítottam bevezetőként: helyette magyar politikai áttekintést kaptam. Kiábrándító, volt, mindkettőnknek. Utána azért még lesétáltunk a Duna-partra, ahol fordultak a dolgok: egy emberi beszélgetésnél kötöttünk ki, szimpatikus lett, még a Gellért-hegyre is felmentünk utána. Aztán mikor hazavitt, tőle is elköszöntem.
Ő nem hívott, az első srác viszont igen – vele azóta legjobb haverok lettünk. A szerelmemnél meg persze ottmaradtam. Még egy ideig. Aztán tényleg elmúlt, ahogy reméltem. Nem az érzés ugyan, az még mindig jelen van, ha találkozunk – hanem a ragaszkodás. Már tudok egyedül is. És most jó így.
Ha tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!
Utolsó kommentek