A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Pár hónap után egyre többet akart a csaj, hiába beszélték meg, hogy egyikük sem tervez komoly kapcsolatot.
Megismerkedtem egy szexi, okos és nagyon jól öltözött lánnyal. Amikor először találkoztunk kettesben, akkor megbeszéltem vele, hogy komoly kapcsolatot nem akarok, mert az most nekem nem fér bele az életembe. Ő azt mondta, hogy semmi gond, ő is így van vele.
Három hónap után megváltozott a viselkedése, egyre ragaszkodóbb lett, és egyre többször akart találkozni, elkezdett bemutatni a barátainak, közös programokat szervezni. Néha finoman felhozta, hogy miért ne lehetnénk rendesen együtt, de én következetes maradtam, és mindig leállítottam. Miután azt hallottam vissza, hogy szerelmes belém, elhatároztam, hogy óvatosan leépítem. Úgy lett vége, hogy már nem vettem fel neki a telefont.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Az elvált pesti nő összebútorozik az egyszerű, vidéki sráccal, beleszeret, aztán csúnyán átverik. Pénzt és energiát fektet a közös életbe, de hamar feltűnik neki, hogy a legény indokolatlanul illatosan jár reggelente a betongyárba.
Közel 40 évesen, két házasságggal a hátam mögött, már nem voltak illúzióim. Egy párkereső oldalon ismerkedtünk meg. A fiú egyszerű, hétköznapi vidéki srác volt, aki egy állítása szerint romlott házasságban élte az életét. Nem voltak sem terveim, sem különösebb szándékaim vele. Gondoltam megmutatom, milyen egy laza pesti csaj....majd odébb állok. Nem akartam utazgatni és végképp nem akartam felborítani a kis életét. Az élet azonban közbe szólt.
Valahogyan egymásba bonyolódtunk, s egyre mélyebb és erősebb érzelmek szövődtek közöttünk. 4 négyzetméteren pedig olyan élményekkkel gazdagodtam, melyeket soha addig nem éltem át. A kapcsolatunk olybá fajult, hogy egyre többet és többet töltöttünk egymás társaságában, és belefolytunk a másik életébe.
Mivel én egy alapvetően őszinte és másokban bízni tudó ember vagyok, nem kerestem kételyeket. Elfogadtam minden bókot és hízelgést. Eszembe sem jutott hogy azok esetleg nem lehetnek őszinték. Ő időközben elvált, s ott maradt egy üres házban egyedül. A ragaszkodása hozzám egyértelmű volt, én pedig vakon bíztam, és iszonyúan boldog voltam. Közös jövőt tervezgettünk, melynek az alapjait igyekeztem megteremteni nála.
Berendeztem és felújítottam a házat. Dolgoztam, és költöttem a nem létező kis pénzecskémet a közös jövő reményében. Nem számoltam, hogy mibe is kerül ez nekem...csak dolgoztam, és költöttem. Majd kértem egy áthelyezést a cégemnél, hogy oda költözhessek a lányommal együtt hozzá. A kért áthelyezés kissé elcsúszva ugyan de megérkezett. S én boldogan mentem, mert iszonyúan szerelmes voltam.
Az összeköltözés nagyon sok nem várt komplikációval indult. Évközbeni iskolaváltás, tájékozódási problémák és nem utolsó sorban munkahelyi beilleszkedési gondok tarkították reményteli közös életünket. Cirka egy hónappal az odaköltözésem után ráébredtem, hogy valami nincs rendben.
Már nem volt velem olyan mint régen. Nem kereste a társaságomat, és igyekezett a lehető legkevesebbet velem lenni. Ha rákérdeztem hogy miért is ez? A válasz lehangoló és elkeserítő volt: más valakivel együtt élni, és más vele hetente egyszer találkozni. Nem értettem, de megjelentek a képben ismeretlen nők, akikkel állítása szerint régóta jó barátok... Furcsa telefonok...no és végül nem lehetett szó nélkül elmenni amellett sem, hogy néha reggelente feltűnően jól ápoltan és illatosan ment el a betongyárba....fizikai munkát végezni.
Azért ostoba én sem vagyok. Már tudtam, hogy megcsalt vagyok, csak bizonyítékot akartam. Sosem voltam kutakodó, mindig mindenkinek megtartottam az intim szféráját. De most bizonyíték kellett. Hiába láttam, éreztem, éltem át, akkor is bizonyítékot kerestem. Nem sokkal ezután egy este a telefonjában ráleltem a bizonyítékokra. Egyértelmű sms-ek, melyekben más áradozott az ő nagyszerű szexuális tudásáról. Mindezek tükrében rövidre zártam a közös életünket. Összetört szívvel hazaköltöztem.
Nem egész egy hónap elteltével ismét megkeresett, hogy sajnálja az egészet, szeretne boldoggá tenni, és adjak neki még egy esélyt. Én adtam, mert szerettem, és mert nem értettem mi is történt ott lent nála. Az esély hamar elszállt. Pár hónap elteltével ismét ráébredtem, hogy hülyének néznek. Nem lehetett nem észre venni, hogy kínosan vigyáz a telefonjára, hogy éjszakánkét több mint fél órán át is foglalt a telefonszáma.
Végül úgy döntöttem, nem kérdezek. Elküldtem, azt hazudván, hogy már nem szeretem. Ő könnyek között nagyjelentben távozott tőlem, mondván élete legnagyobb szerelmét és kincsét veszítette el bennem. Én pedig hálát adtam az égieknek, hogy nem buktam attól többet, mint amennyit a helyzet diktált belém.
Mi 1,5 éve szakítottunk. Ő pár hét elteltével másnak az oldalán vígasztalódott. Majd össze is költözött a hölggyel. Abba a házba, melyet én hoztam rendbe és tettem lakhatóvá. Az elmúlt 1,5 év alatt többször is megcsalta a barátnőjét. Velem is és tudomásom szerint mással is.
A mai napig hívogat, és sms-ekkel zaklat, mondván én vagyok az ő legnagyobb szerelme, és majd ha ennek a kapcsolatnak vége lesz, hozzám jön vissza és elvesz majd feleségül. Annyit tudok a jelenlegi életéről, hogy eltart egy 4 fős családot. Asszonyka nem dolgozik, és állandóak cirkuszok. Már adósságban úszik, és próbálja a süllyedő hajóban is álmokkal tarkított életét kormányozni.
Ma már tudom, hogy ostoba módon és egyszerűen lettem átverve. Úgy, ahogyan ezt a jelenlegi kapcsolatával is megteszi, megtette.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
A srác legjobb barátjával lépett félre a lány nyolc év után, a megalázó helyzet után fordult a kocka, a lány most az önmaga által állított csapdában vergődik. Van még igazság, derül ki egy régebbi történetünk folytatásából.
Én lennék az a szerencsétlen srác, akit másfél éven át csalt a barátnője a háta mögött a legjobb barátjával, véget vetve ezzel egy nyolc éves kapcsolatnak és négy év együttélésnek.
Eddig is hittem bizonyos fokig a karmában, de innentől különösen. Az exem azóta minden fronton ostromol, hogy fogadjam vissza, mindent megbánt már, jobban szeret, mint valaha, stb. Mindezt úgy, hogy az új pasijával lakik együtt, akiről kiderült, hogy egy elviselhetetlen pszichopata (ezek az ő szavai). Hogyha tök egyedül lennék és kaparnám a falat, akkor sem fogadnám vissza, mert az egyedül töltött hónapok alatt rájöttem, mennyivel jobb nélküle. Csakhogy nem vagyok egyedül, megismerkedtem egy csodálatos lánnyal és a kezdeti félelmeimet és bizalmi problémáimat szép lassan leküzdve kialakult köztünk egy fantasztikus kapcsolat! Utólag látom csak, hogy az exem mennyire kisajátított és kihasznált! Régen azt hittem, hogy benne megtaláltam az igazit, pedig csak nem ismertem jobbat nála (hisz az első komoly kapcsolatom volt).
Azóta felmerült bennem a gondolat, hogy vajon mennyien vannak így, akik boldog tudatlanságban élnek, mert el se tudják képzelni, hogy jobb is lehetne. Akiket annyira elvakít a szerelem, hogy nem látják, ha kihasználják őket. Lehet, hogyha meg tudtuk volna oldani a problémáinkat az exemmel és nem fajulnak idáig a dolgok, akkor most is együtt lennénk, és én boldog lennék vele. De biztos nem lennék olyan boldog, mint amilyen most vagyok.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
A lány kifogta az álompasit, aki viszont féltékenységében drámai nagyjeleneteket rendezett.
Az előző barátom egy állat volt, mégis három évig voltunk együtt. Mikor összejöttünk, a barátnőim sorban gratuláltak, hogy megfogtam egy ilyen jó kiállású, talpraesett férfit, mi meg alig láttunk a szerelemtől. Úgy éreztem, ha mi összeállunk, miénk a világ, és nincs lehetetlen. Az furcsa volt, hogy a korábbi kapcsolataimhoz képest sokkal jobban próbált uralkodni felettem, de közben izgatónak is tartottam a dolgot, nameg az újdonság ereje is hajtott.
Emellett elképesztően féltékeny is volt. Először csak annyit vettem ebből észre, hogy rossz szemmel nézi, ha nélküle járok el a barátnőimmel, és keményen számon kéri, hogy időben érjek haza. Később már gyomorgörcsöm volt, ha késve érkeztem a megbeszélt helyre. Ilyenkor párpercenként hívogatott, hogy hol vagyok már. Aztán jöttek az egyre drámaibb nagyjelenetek.
Egyszer az albérletemben várt rám, de a megbeszélt időben még jópár villamosmegállóval arrébb jártam. Természetesen azonnal hívott, hogy mit képzelek, és mikor mondtam neki, hogy még tíz perc, akkor teljesen kiakadt, és elkezdett fenyegetni, hogy ott ül a számítógépemnél, és mindent le fog törölni róla. Könyörögtem neki, hogy térjen észhez, és remegtem az idegtől, mire hazaértem. Az adataim még megvoltak szerencsére, ordítottunk egy jót egymással, volt némi csapkodás, falhoz szorítás, aztán lenyugodtak a kedélyek.
A másik nagyjelenet az volt, amikor együtt elmentünk egy buliba, ahol a közös ismerőseinkkel iszogattunk egy asztalnál. Én egy sráccal elegyedtem mélyebb beszélgetésbe, és részben az alkohol hatására annyira egy hullámhosszra kerültünk, hogy egy idő után azon vettem magam észre, hogy egymáshoz szorítjuk a térdünket. Ebből oltári balhé lett, a barátom hazarángatott, majd otthon jött az üvöltés, és a nyomaték kedvéért egy narancsot és egy grapefruitot nekivágott a nappali falának. Utána úgy nézett ki a fal, mintha Jakcson Pollock vette volna kezelésbe.
Ezek után visszavettem tőle a lakásom kulcsát, de úgy, hogy szó nélkül leszedtem a kulcstartójáról, és csak akkor mondtam el neki, amikor a kulcs már biztonságban volt. Teljesen összeomlott, és könyörögni kezdett, hogy ne csináljam ezt. Sírt, és ráncigált önkívületben, és közben véletlenül lefejelt, amiből egy szép púp lett a homlokomon. Ekkor már a barátaim is szóltak, hogy ne szívassam magam vele, ez nem egészséges. Bár én ezt pont nem tartottam súlyos dolognak, hiszen nem tudatosan okozott sérülést nekem.
Addigra mindketten éreztük, hogy ez így nem mehet tovább, pedig korábban már a házasságot és a közös gyerekeket fontolgattuk. Végül én szakítottam vele, mielőtt ő dobott volna ki. Akkor döbbentem csak rá igazán, mennyire elszakadtam a három év alatt a korábbi barátaimtól.
Most biztos azt gondoljátok, hogy okot adtam a sok féltékenykedésre, de ez nem igaz. Mindketten követtünk el apróbb hibákat a három év alatt, voltak csókok, érintések, de ő kezdte :D, és egálban voltunk, én meg is bíztam benne mindig, csak neki nem sikerült. Azóta is bújkál bennem a kisördög, hogy ki tudja, talán ő tényleg megcsalt, csak én nem tudok róla azóta sem.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Felelőtlen csajozgatásnak indult, de komoly kapcsolat lett belőle a húsz év korkülönbség ellenére. Majd jöttek a hirtelen becsukódó csetablakok, és a tündérmese gyorsan szertefoszlott.Hosszú, és nagyon kerek történet következik.
Hosszú ideig dolgoztam hivatásos fotóriporterként. Első házasságunkat már nagy szakszerűséggel tönkretettük akkori feleségemmel, éppen csak a romokon éldegéltünk, mikor egy vidéki munkám során találkoztam Krisztával. Egy rendezvényen szerepelt résztvevőként, 18-19 éves, fekete hajú, karcsú, 164 cm magas, cicis lány volt. A gyengém. Bedobtam a szokásos csajozós formulát, agyba- főbe fényképeztem, majd a műsor végén megkértem, adja meg a koordinátáit, mert szívesen vinnék neki egy pát képet ( a net akkor még igen keskenysávú volt). Megkaptam, amit kértem és egy hét múlva motoron megjelentem nála a fotókkal.
Sportos, laza csaj volt, gyorsan megtaláltuk a közös hangot, először telefonálgattunk, majd randizgattunk is. Nem is kérdeztem, mennyi idős, mert általában jól saccoltam meg a hölgyek életkorát…miután néhány hónapos ismeretség után először lefeküdtünk, viccesen rákérdeztem: kiderült, hogy épp megúsztam az akkori büntetőjogi szankciókat, mert 16 múlt három hónappal…az ütő azért megállt bennem, húsz év volt közöttünk. Kínomban azzal bíztattam magam, csak arra kell ügyelnem, hogy ez a korkülönbség mindig megmaradjon.
Ez az új kapcsolat tette be első házasságomnak végleg a kaput. Nem volt visszaút, nagyon egymásra találtunk Krisztával. Talán ő szeretett belém hamarabb, s amikor napjában többször is elmondta, hogy szeret, mindig biztatóan vállon veregettem és azt mondtam neki: -Majd elmúlik!- és nagyot vigyorogtam. Nem hittem a kapcsolat tartósságában ekkora korkülönbség mellett.
Tehát elváltam, Kriszta hozzám költözött, vagy három évig éltünk így. Nagyon talpraesett lány volt, sokat tanult is mellettem, vittem mindenhova magammal, ahova csak tudtam. Az életem része lett, minden titkomat, minden pénzemet gondolkodás nélkül rábíztam. Boldogok voltunk együtt. Aztán egyszer valamiért mégis szakítottunk, visszaköltözött vidékre a szüleihez. Én egy-két napig örültem a szabadságnak, aztán elkezdett hiányozni. Megtudtam, hogy hol dolgozik, meg azt is, hogy teljesen normálisan be is pasizott. Ekkorra azonban rájöttem, már piszkosul nem akarom, hogy elmúljon a szerelem, sőt úgy éreztem magam, mint aki egy nagy kincset veszített el. Elkezdtem rá újból ezerrel hajtani, s a második kierőszakolt randin egy kreatív fordulatként megkértem a kezét. Kis habozás után igent mondott.
Új fejezet kezdődött az életünkben. Teljesen összetartozónak éreztük magunkat, dúlt a nagy és kölcsönös szerelem.
Visszaköltözött hozzám, pazar életünk volt. Bár vidéki lány volt, eljegyzést nem tartottunk, csak „bemondás” alapján volt a menyasszonyom. Igazából én akartam már az esküvőt, de a fotóriporteri pénzeimből nem tudtunk félretenni: dolgozni nem engedtem, amit kerestem, minden hónapban fel is éltük. Hogy előteremthessem a szükséges summát, állást változtattam, elfogadtam egy ajánlatot. Ügyvezető lettem és résztulajdonos egy induló kft-ben. Nagyon élveztem a munkát, voltak távlataink, volt értelme a munkának, dübörgött a cég ezerrel. Belevontam Krisztát is, a gazdasági dolgokkal foglalkozott, nagyon élvezte, hogy hasznossá tudja tenni magát. Megvolt az esküvő is végre, mindent úgy alakítottunk, ahogy szerette volna.
Ifjú feleségemet elhalmoztam mindennel, amivel tudtam. Pontosan felismertem, mit ér nekem. Nem csak fiatalságával és szépségével láncolt magához, hanem valami elképzelhetetlen biztonságot is nyújtott személye. Olyan volt nekem, mint Jumurdzsáknak a talizmánja: hitet, erőt adott, mindig győzni tudtam, mert éreztem, mellettem áll. A kft egyre jobban ment, nagyon belejöttünk, néha egész kemény összecsapásaink voltak a konkurensekkel, de mindig nyertünk. Királynak éreztem magam, aki kincsként őrizte királynőjét.
Teljes szabadságot adtam neki, nagyon bíztam benne. Aztán hirtelen beköszöntött hozzánk is a netkorszak. Rákapott a fórumokra, hobbijának minden apró részletét megvitatta a hozzá hasonló „elvetemültekkel”. Fórumos találkozókra ment, hívott, de én akkor örültem, hogy van egy csöndes, nyugodt pihenőnapom, otthon maradtam. Nem is vonzott ez a kedvtelése, tehát hagytam, érezze jól magát. Tökéletesen megbíztam benne, ugyan napjában többször is beszéltünk, és SMS- ztünk, de csak azért, hogy újra és újra elmondjam, mennyire szeretem.
Egy ilyen találkozó után vettem észre a ma már klasszikusnak számító intő jeleket, a hirtelen becsukódó chatablakot, az éjjel-nappal fórumozást. De még az sem tűnt fel, hogy mikor megismerkedésünk 10 éves évfordulóját ünnepeltük, vacsora után az étteremből kijőve megkérdeztem, hogy ugye ma is hozzám jönne, zavartan odázta el a választ. Vakon szerettem a feleségem. Szó szerint vakon…
Két nap múlva szólt, hogy valakivel találkozni fog, de megmondta, mikorra ér haza. Mikor a jelzettnél három órával később meg is jött, bánatomban én már elkortyoltam egy fél üveg whiskey-t. Mikor azt rebegte, hogy életében ilyen jól még nem érezte magát, elborult az agyam, csöndben csak annyit mondtam neki, hogy ha menni akar, most menjen, mert most még újra tudom kezdeni az életemet nélküle. Végül abban maradtunk, hogy pár napig anyósomnál lesz, addig végig gondoljuk, hogyan tudjuk megjavítani közös dolgainkat. Ezután komornyikom, Ballantines mester gyorsan ágyba segített, húztam a lóbőrt másnap reggelig.
Arra ébredtem, hogy egy nagy sporttáskába pakol. Azt hittem, anyóshoz cuccol, nem is nagyon érdekelt. Fél óra múlva kábultan felkeltem, és dermedten láttam az asztalon az akkurátus rendben lerakott jegygyűrűjét, bankkártyáját és kocsijának kulcsát is. Hirtelen jegesen józan lettem. Megcsörgettem a telefonját. Már ki volt kapcsolva…estére kezdtem sejteni, hogy nem jön vissza, miután az egyik barátnőjéből kinyomorgattam, hogy valami pasi van a dologban.
Egy hét múlva, mikor kezembe vettem telefonjának a részletes számláját, akkor éreztem igazán, hogy elment a hajó: három hét alatt 150 SMS ugyanarra a számra, az utolsó éjszaka másfél órás beszélgetés, persze ugyanazzal…szinte végig a szemem előtt zajlott minden. Csak hosszú évek és embertelen mennyiségű szenvedés után kezdtem megérteni azt, hogyan tud valaki hirtelen így hátat fordítani a másiknak. És azt, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny …
P.S.: A tanulságok levonásához segítségként annyit, hogy a pasi, akihez exem elköltözött, ma már a férje, és még (talán) egy pár évig masszívan 15 év korkülönbség van közöttük.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Hol a férfi? És a nő? Társkeresés és társas élet kezdőknek és haladóknak. Várjuk a megható vagy felháborító történeteiteket, hogy ne csak a saját hibáinkból tanuljunk.
Utolsó kommentek