Ásó, kapa, nagyharang

A mai történetben lesz egy kis megcsalás mindkét részről, és a végén egy szakítás. A posztíró ki akarta próbálni, milyen egy nyitott kapcsolat, de eléggé féresikerült a dolog.

Sziasztok, én egy fordított történetet osztanék meg, mert nem én kerestem párt, hanem a párom keresett csajt a hátam mögött. A sztorihoz tudni kell, hogy én akkor 26 éves voltam és csaj, a fiúm meg nálam néhány évvel idősebb. A kisördögöt valahol én ültettem a fülébe, úgyhogy biztos én sem vagyok teljesen százas, de nem úgy képzeltem a dolgot, ahogy aztán alakult.

A lényeg, hogy elég liberálisan álltam hozzá a párkapcsolatokhoz, és régebb óta ki akartam póbálni, milyen lehet egy nyitottabb kapcsolatban élni. Emellett a barátom gyakran cseszegetett, hogy fogyjak le. Nem voltam kövér, vagy molett, de vékony sem, nem is olyan a testalkatom, és emiatt egész életemben sokszor fogyókúráztam.

Ezt leszámítva imádtuk egymást, jártunkban-keltünkben néha együtt nézegettük a vékony tinilányokat, elemezgettük őket, és párszor felvetettem, mi lenne, ha felszednénk egyet, hogy hármasban eljátszadozzunk. Ezt gondolatban sokszor végigzongoráztuk, a valóságban viszont 99 százalékban egy teljesen konzervatív kapcsolatban éltünk. Egyszer becsúszott részemről egy megcsalás, amikor részegen felmentem egy buliból egy sráchoz, akivel reggelig csókolóztunk. Ezt már másnap bevallottam, megrengette a kapcsolatot, de emiatt nem szakítottunk. Egyszer próbáltunk nyitni és közösen kísérletezni, annak óriási balhé és vita lett a vége. de szerelmesek voltunk továbbra is, úgyhogy túléltük.

Óvodás korú kislánnyal kezdett párt keresni a harmincas nő, és elsőre összejött egy szimpatikusnak látszó férfival, akiben nagyon hamar óriásit csalódott. Az sajnos nem derül ki, hogy konkrétan mi történt, viszont legalább a történet végére megtalálta a boldogságot.

Nos én a jó és persze rossz véleményemet írnám meg, mert hát van mindkettő.

Először is megosztom veletek a rosszat, én egy negyvenhez közelítő hölgy vagyok, akkor még fiatalabb voltam pár évvel, és csak a munkámnak és akkor még 3-4 év körüli lányomnak élve próbálkoztam ezen oldalak egyikén párt találni magamnak. Nem voltak nagy elvárásaim, de az feltétel volt hogy elfogadja a lányom.

Jelentkezett is pár férfi, aztán választottam annak, aki szimpatikus volt, de csak addig, amíg jobban meg nem ismerkedtünk. Mert vannak még olyanok, akik ezeken az oldalakon keresztül is csak szépet és jót írnak, aztán az ember csak levegő után kapkod, amikor kiderül, hogy milyen is a másik valójában, és a szörnyű, hogy nem kellett 2 hét, hogy kimutassa a foga fehérjét.

De nem csüggedtem, ugyanezen oldalon ugyanakkor megismertem mostani párom, aki mellett  először valahogy elsiklottam. Sok email és telefonbeszélgetés után kb. egy hónap telt el mire találkoztunk, mert az első kudarc után nem mertem belevágni egy újabb reménytelen kapcsolatba, de nagyon nagyot csalódtam, persze most pozitívan. Kitartó, szereti a lányom, megértő és elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Mivel már túl vagyunk a második éven, igaz, hogy nem élünk együtt, de boldogok vagyunk, és a lányom is elfogadta. Jobban szereti, mint a saját apja, és számomra ennél nincs fontosabb.

Szóba került már összeköltözés, házasság, gyerek, és tudom, jól döntöttem, hogy akkor és ott mellette tettem le a voksom. Sokat kell harcolni azért, hogy az ember megtalálja azt, aki mellett igazán boldognak érezheti magát, de nincs annál fontosabb, mint hogy biztonságban legyen az ember.

A legfontosabb, amikor az ember a mellett dönt, hogy így keres párt magának, hogy legyen mindig őszinte, és ezt követelje meg a másik embertől is. Beszélgetni kell sokat, mert másként nem lehet megismerni a másikat.

Update: a posztban szereplő hölgy választolt a kérdésemre, hogy miben okozott neki csalódást az első férfi:

Az elsővel az volt a gond, hogy mint minden pasi, a fontos és lényeges dolgokat nem osztja meg azzal az emberrel, aki fontos számára, nem mondta el, hogy agresszív hajlamai vannak, de ezt a tényt azt hiszem, senki nem osztja meg a másikkal. Lehet, hogy nő vagyok, és egy pasi számára a nők buták, de rám ne emeljen kezet egy férfi sem, nekem ez a véleményem.

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!

A fickó szerelmet vall, és bizonygatja, hogy szakít az eslő számú nővel, de hónapok óta nem történik semmi. A szeretőséggel mindig jár szívás, de van, hogy hiába tiltakozik a józan ész.

Sziasztok!

Rengeteg érdekes és tanulságos sztorit olvastam nálatok. Gondoltam csatlakozom, hátha az én történetem is tanulságos lesz valaki számára.

A story tipikusan kezdődik: fiatal, szingli, magányos csajszi ismerkedne. DE HOL?? Az összes ismerős fickó vagy foglalt, vagy nem jöhet számításba, úgyhogy marad a net. Tudni kell rólam, hogy világéletemben önbizalomhiányos voltam, pedig soha nem volt gondom a pasikkal.

Eljött a nagy nap, és regisztráltam ilyen-olyan társkereső siteokra, illettve ismerőskereső oldalak különféle alkalmazásait telepítettem. Levelek, flörtök, "pókok" jöttek-mentek, de egyik sem volt az igazi. Aztán jött Ő, és "megpókolt", én vissza, és mire magamra találtam, már ismerősnek is jelölt az adott oldalakon.

Pillangókkal a hasban kattintottam rá, és aztán jött az "arccal a betonba" szitu: kapcsolatban él, és igen sok "együtt mosolygunk a kamerába" pikcsör volt feltöltve. Számonkértem, és Ő "őszintén"  bevallotta, hogy egy igen rosszul működő távkapcsolatban él, és hogy érzi, mellettem boldog tudna lenni. Úgy igazán.

Még ekkor sem csapott belém a felismerés, hogy hagyni kellene a fenébe ezt a pasast. Nem, nem, és nem. Én továbbra is olvadoztam az sms-eitől, emailjeitől, mert tudni kell róla, hogy nagyon értett a nők nyelvén. Mindig azt mondta, amit hallani szerettem volna, dicsért, az egekig emelt, építette romokban heverő önbizalmam, és találkozóra hívott, magához. Én pedig mentem.

Fantasztikus volt vele minden. Abban a néhány órában tényleg úgy éreztem, hogy szeret, és csak én számítok neki. Ígéretek jöttek-mentek, “szakítok”, “szeretlek”,  stb., de persze semmi nem változott, és ez így megy már hónapok óta.

Ő szédít, én pedig elhiszem. Elhiszem, mert el akarom hinni, hiszen abban a néhány órában, amikor együtt vagyunk, az egekig emel, hogy aztán arccal a betonba ejtsen. De ez sem számít. Tudom, hogy vagyunk még így egy páran, akik néhány jó szóért és érintésért vállaljuk a másodhegedűs, a szerető szerepét. De ez van, ilyenek vagyunk mi nők.

Üdv, nilnocere

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!

Legutóbbi posztunkban egy 49 éves nő számolt be arról, hogy 100 jelentkezőből hogyan választott ki ötöt, és utasította el teljesen a maradék 95-öt. A kommentekben felmerült, hogy a történet fake, mivel egy ilyen idős nő után már nem kapkodnak százával a pasik. Ezért az eheti statisztikában az idősebb nőkről lesz szó, bár az amerikaiak pont csak 48 éves korig vizsgálták a társkeresők női felhasználóit. Ma is az OkCupid blog vonatkozó elemzését vesszük elő.

Úgy tűnik, a hitetlenkedőknek igaza van abban, hogy a férfiak inkább a náluk fiatalabb csajokra hajtanak, és ahogy haladnak a korral, ez egyre durvább lesz. Egy átlag 31 éves fickó 22 és 35 év közötti nőkre keres, az átlag 42 éves már a magánál 15 évvel fiatalabb pipikre is vadászik, viszont azok a nők már nem érdeklik, akik több mint 3 évvel idősebbek nála.

Az sem csak illúzió, hogy a nők hamarabb veszítenek a keresettségükből, mint a férfiak. A következő grafikon szerint a nők fénykora 31 éves korukban ér véget, miközben a férfiaknál ez csak 36 évesen következik be. 26 éves kornál fordul a kocka, mivel addig a nők kelendőbbek, mint a korukbeli férfiak, utána viszont a férfiak vannak előnyben.

A statisztika viszont azt is megmondja, hogy ennek nem kellene így lennie, mivel az érettebb nők sokkal jobban állnak hozzá a szexhez és az élethez, ráadásul nem kevésbé vonzóak, mint a náluk fiatalabb lányok.

A történet írója először rettentő kellemetlenül érezte magát a netes társkeresőkön, mintha egy árcimkével a homlokán ült volna ki egy kirakatba ország-világ és az ismerősei elé árulni magát. Aztán belejött, kikosarazta a Casanovát, és két és fél éve boldog kapcsolatban él az Óriással.

Számomra nagyon tanulságos időszak volt az on-line társkeresés világában eltöltött közel 2 hónap. Mivel én valóban a társam kerestem, úgy éreztem, úgy korrekt, ha minden fontos adatot (fotót is) felteszek magamról, de az olyan zöldségeket, mint "intim szőrzet borotvált-e" stb, - figyelmen kívűl hagytam.(megjegyzem, akinek az adatlapján ez és a hasonlók ki voltak töltve, azoknak élből nem válaszoltam.)

Úgy gondoltam, nem aprózom el, és egyszerre több társkeresőn regisztráltam. Eleinte nagyon rémisztőnek találtam az egészet. Mint az éhes hiénák a vadra, "úgy vetették rám magukat " a férfiak- és a kamaszfiúk is. (Aztán ahogy gyűltek a tapasztalataim, láttam hogy ez a szokás az "újakkal".)

Mivel nekem olyan munkahelyem és munkám van, hogy sokan ismerhetnek, fontos volt, hogy milyen bemutatkozó szöveget teszek fel magamról, és hogy mindenkinek tisztességesen és udvariasan válaszoljak, még ha az illető elég bunkócska is volt (alapból is korrekten válaszoltam volna azért.)

Így aki nem tudott egy épkézláb mondatot leírni ("hellóka, van kedved ismihez, hívj telcsin"), vagy helyesírásilag totál egyes volt, vagy nagy mellénnyel kezdett ("csinos a dekoltázsod"), vagy egyértelműsítette a szándékait ("nős vagyok, de laza kapcsolatot keresek"; "külföldön élek, de gyakran vagyok Magyarországon" stb.), azok szóba nem jöhettek. A fiatal fiúkat is nagyon udvariasan hárítottam el, ahogy azokat is, akik már több hónapja, sőt éve lógtak fent, miközben a fotóik alapján maguk voltak a megtestesült Dávid szobor (nem létezik, hogy ilyen paraméterekkel nem sikerült ennyi idő alatt senkit találni, aki miatt megérte volna törölni a regisztrációját :O). És természetesen, aki nem volt hajlandó fényképet küldeni (ilyen is volt), az szintén nem érdekelt.

És nem levelezgettem senkivel. Ha még a fényképe is belefért valamennyire az én elképzeléseimbe, megbeszéltem egy találkozót,- szigorúan forgalmas kávézóban pl.- és beszélgettünk vagy 2 órát. Senkinek nem voltam hajlandó sem beülni az autójába, sem megadni a telefonszámomat az első alkalommal (volt is, aki annyira nehezményezte hogy tovább is léptünk gyorsan), és senkinek nem mondtam második alkalmat.
Az volt a véleményem, (ma is az) hogy ha már én megteszem, hogy egy árcimkével a homlokomon kiülök egy kirakatba, ország-világ és az ismerőseim elé "árulni magam" (mert így éreztem ám, főleg eleinte nagyon), akkor engedtessék már meg nekem, hogy azzal bonyolódjak kapcsolatba, akiben a legtöbb fantáziát látom...

Az is elvárásom volt, hogy az illetőnek annyija legyen, mint nekem. Senkinek nem utaztam sem a pénzére, sem a kapcsolataira, nekem van saját otthonom, legyen neki is induláskor, egy munkanélküli, albérletben élő léhűtő nálam szóba sem jöhetett. Engem nem vakított soha el a külsőség, a látszat, (komoly egzisztenciát hagytam magam mögött, amikor beadtam a válókeresetet, majd egy olyan nincstelent vettem magamhoz, aki legszívesebben csak a tévé előtt feküdt, még munkahely helyett is - vagyis mindkét oldalt volt szerencsém megtapasztalni...) Képes vagyok eltartani magam - ha szűkösen is, - én az embert, a társat kerestem, ami a felszín alatt van valóban, és nem a külcsínt, a "színházat."