Ásó, kapa, nagyharang

Mai maratoni történetünk főszereplője egy haldokló kapcsolat végén vetette bele magát a társkeresőzésbe, majd két éven keresztül minden pénzét és energiáját a nők hajkurászásába ölte. A magány mégsem akart múlni, minden partnertől menekült a szex után, és közben szíveken gyalogolt át.

A végét járta a 6,5 éven át tartó kapcsolatom és az utolsó fél éves periódusban már elkezdtem másfelé kacsintgatni. Természetesen mellette és a munkám mellett a legegyszerűbb módját választottam az utódkeresésnek, így regisztráltam fel életemben először egy társkereső oldalra.

Szerettem, imádtam azt a nőt, de a kapcsolatunk vége felé már a szex sem működött, reggel korán elment és csak este későn jött haza és mikor szexre került volna a sor, a legtöbb esetben elutasított, kijelentette, hogy fáradt és azzal a lendülettel hátat fordított.

Úgy éreztem, sem testileg, sem lelkileg nem kapom meg amire szükségem van, és amikor nap nap után hasonló forgatóköny szerint zajlottak az események, egyik este megmondtam neki: "ha ő nem elégít ki, akkor keresek valaki mást", akivel kiélhetem az amúgy nem hétköznapi intezitású szexualitásomat. Mire ő ezt válaszolta: "Nem érdekel, csinálj amit akarsz!!!"

Mélyen bántva és sértve éreztem magam, reggel szokás szerint elviharzott, én pedig a gép elé ültem, céltudatosan keresni kezdtem, (a kijelentése után már büntudat nélkül) hogy kiből lehet ágyas, ki az aki kielégíthetné a határtalan szexuális étvágyamat.

Megszólítottam pár olyan nőt akinek szinte a homlokára volt írva, hogy "szexmániás vagyok". Az interneten kívül és az interneten is arra törekedtem, hogy egyedülálló, semmihez és senkihez fogható ne legyek, ezzel az individummal csavarintottam az ujjaim köré a nőket.

Egyre több nővel kezdtem párhuzamban beszélni, bízva a nagy számok törvényében, hogy előbb-utóbb valamelyik berepül a hálómba. Alapfilozófiám az volt: A nők kibaszottul utálják, ha meg akarják őket kefélni, de mégjobban azt, ha nem, azaz egyfajta ellentétes pszihológiát alkalmaztam. Éhes voltam a sikerre, éhes a szexre. Egyik sem váratott sokáig magára. Pár nap, talán egy-két hét és azon kaptam magam, hogy mind a 10 újjamon csüng egy nőőő. Kis idő elteltével kialakult a "mókuskerék". A mókuskerékben én futottam, annak tengelye pedig egy "darálót" hajtott, amelyben a nők agyát szedtem miszlikre. Elhitettem velük, hogy nem akarok szexelni, ennek hatására bennük ébredt fel a vágy. A netes társkeresés töltötte ki a szabadidőm kilencven százalékát.

Azt hiszem elég tipikus nőcsapdába esett bele Elvira: belement egy laza, nyitott kapcsolatba, majd szerelmes lett, és szenvedett. Velem is megtörtént ugyanez pepitában, és szinte minden kapcsolatban megtapasztaltam, hogy az észérvek mentén eltervezett forgatókönyveket folyton átírják az érzelmek.

Hello, tetszenek az írások, ahogy összeszeditek őket. Az az érzésem, mintha a haveri körünket kérdeztétek volna le (vagy néha engem :) Na mindegy, itt az én sztorim is. Legyek mondjuk Elvira (30).

Ez egy megcsalós történet lesz. Két oldalon is.

Imádtam a pasit, akivel voltam. Amikor először megláttam (az utcán), azt éreztem, pont nekem találták ki. Nemigaz, hogy miért nem tetszem az ilyeneknek, afenébe, de pofás a bringája is! És kicsit megcsodáltam mindkettőjüket. Erre ő odajött (!!), és giroszozni hívott - persze nem mentem :P de a számom azért megadtam, és aztán találkoztunk, és találkoztunk, és nagyon hamar szeretők lettünk. Tényleg jó választás volt.

A szabályunk az lett, hogy nem nagyon beszélünk egymásnak magunkról. Egy ideig még a másik nevét sem tudtuk. Nem volt hűség-szabály sem, lehettem más pasikkal is, voltam is néha. És ez így volt jó, ez így volt izgalmas.

Aztán egyre jobb barátok lettünk, megbeszéltük a munka dolgokat, megosztottuk a mániáinkat, meg hogy mi van a kedvenc barátainkkal - csak a "mi van nála otthon" kérdést kerültük.

Aztán én rájöttem, hogy beleszerettem. Hogy nem akarok más pasikkal lenni. Az övé vagyok. És ekkor tudatosult fájón, hogy én bizony csak "a másik nő" vagyok.

Én amondó vagyok, hogy nagy marhaság ez az intelligens randiasztal. Szerintem senki se viselné jól, ha egy bútordarab akarná megmondani neki, hogy mit tegyen. Szerencsére a készítők is elismerik, mennyire életképtelen a találmány, viszont azért irigylem őket, hogy ilyen izgalmas területen kísérletezgethetnek, mint az emberi viselkedés és az érzelmek letapogatása számítógépes eszközökkel.

Mondjuk ennél jóval ijesztőbb az Elfoid nevű, ember formájú mobiltelefon, ami érzékeli a vonal másik végén beszélő érzelmeit, és ennek megfelelően gesztikulál nekünk.

Az anonimitás hihetetlenül bemozdította a fantáziámat, itt akár olyat is eljátszhattam szóban, amit egyébként az életben nem próbálnék ki soha. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy bármit is mozdít meg bennem, ez nem valós. Az Ásókapa blog eddigi legbátrabb beszálomója következik.

A negyvenes éveiben járó nő vagyok, és húsz év nagyon jó házasság után kellet elváljak. Kívülről minden csodálatos volt, de pillanatok alatt összeomlott a közös életünk, és egy másik városba kellett költöznöm. A szép vidéki élet után egy pesti munkahellyel járó szolgálati lakásba kellett költözöm. Az érzelmi elszakadás nagyon megviselt, de két év alatt felépítettem az új, önálló életemet, és egy saját lakást is tudtam venni. Munkahelyet váltottam, az új munkámat nagyon szeretem.

Egy idő után úgy éreztem, hogy az új élethez új férfi kell, és ideje egy valódi társat keresni magam mellé, egy állandó, tartós kapcsolatot. Munkahelyen és ismerősök között nem volt lehetőség, ezért adtam egy lehetőséget a netes társkeresésnek.Tudtam, hogy nem versenyezhetek a huszonéves lányokkal, és ezt online is vállaltam a korommal együtt. Korrekt fotókat raktam fel magamról.

Egyik éjszaka megtalált egy jó humorú férfi egy jó mondattal a cseten, és a harmadik mondat után eljutottak addig, hogy milyen fehérnemű van rajtad. Válaszoltam. Fogalmam nem volt arról, hogy létezik az a fogalom, hogy online szex, és belementem a játékba. De meddig? Teljesen. Elkapott a gépszíj, bennem is megmoccant valami, mert, ha nem is tinédzser, de teljes mértékben nő vagyok. Szóban végigmentünk egy teljes aktuson. Akkor azt gondoltam utána, hogy kifogtam egy aberráltat.

Mivel az éjszakáim zömét ebben a helyzetben töltöttem, jöttek a bejelentkezések, és minden nyolcadiknál eljutottunk addig a kérdésig, hogy milyen fehérnemű van rajtam. Elkezdtem gondolkodni, hogy az nem lehet, hogy ennyi aberráltat fogok ki, hanem hogy van ilyen, és mi ez. Elmeséltem a sztorit egy barátnőmnek, aki nálam gyakorlottabb a neten. Rácsodálkozott, hogy te nem tudtad, hogy létezik a virtuális szex, és pont ezeken a fórumokon? Kaptam egy gyorstalpalót, hogy ez nem feltétlen aberráció, de vannak, akik így élik ki a fantáziájukat.

Az elméleti tudással felvértezve, volt, hogy megint elfogadtam egy-egy ilyen megkeresést. Az anonimitás hihetetlenül bemozdította a fantáziámat, itt akár olyat is eljátszhattam szóban, amit egyébként az életben nem próbálnék ki soha. Bizony megmozgatott nőként, és azt éreztem, hogy itt nőként van rám szükség. Koromból kifolyólag azt is tudtam, mik az igényeim. Az ötödik ilyen belemenős sztori után viszont kezdtem ráébredni, hogy nem így akarom megélni a szexualitást.

Szembenéztem saját magammal, és azt mondtam hogy nem. Nem azért, mert szégyelltem, hogy ilyet nem csinálunk, vagy, hogy  megalázó lenne. Hanem elkezdtem azon gondolkodni, hogy bármit is mozdít meg bennem, nem valós. Lezártam ezt a fajta szexuális életet, mert kevés volt. Azóta a szerelem is megérkezett, igaz egyelőre még nem realizálódott a kapcsolat, de azért mégis csak más egy hús-vér férfi iránt vágyakozni.

Milyen képet töltsünk fel magunkról a társkeresőre? Aranyos kiscicásat, szexi pucsítósat, vagy laza bulizósat? Vajon miért kap sokkal több értelmes üzenetet ez a lány:

mint ez a másik, aki amúgy nagyon hasonló adottságokkal rendelkezik?: