A magyar nőkkel foglalkozó hétfői posztunkra érkezett ez a történet, amiben hazánk lányai a rossz és a jó oldalukról is bemutatkoznak. A félig külföldön élő férfi első házassága balul sült el, aztán jött egy nyári találkozás a Balatonnál a rendszerváltás előtt, majd boldog együttélés három évtizeden keresztül és az unokák. Érdekelne, mi a titka annak, hogy valakik ilyen hosszú ideig békében meg tudjanak maradni egymás mellett.
Fiatal voltam, első házasságom korán megromlott, alig hat hónapig voltunk együtt, de az is majd mindennapos acsarkodással volt teljes. Magyar lány volt, egy kis zalai településen született, és szüleim figyelmeztetése ellenére vettem feleségül. Úgy éltünk, mint a galambok: hol az egyik, hol a másik repült ki a fészkéből. Három hónappal később terhes lett, ezzel akarta hozzám kötni magát. Erről csak évekkel később győződtem meg.
Kislányunk pelenkás volt, amikor nem voltam hajlandó tovább tűrni, és beadtam a válópert. A biróság honorálta, amit a tárgyaláson hallott, és mindent megitélt, amit kértem. Kislányunkat akkor láthattam, amikor akartam, és bárhová vihettem magammal, akár országon kivüli utazásokra is. Minden rendben ment tovább, csak az anyuka próbálkozott olykor kisebb, törvényellenes csinytevésekkel, amit én azonnal megtoroltam. Beráncigáltam a biróságra (nem fizikailag), és a biró megfenyegette, hogy ha még egyszer ilyesmit csinál (szabotálja a látogatást) bedobja a dutyiba.
Utána többnyire nem volt semmi gubanc, kislányom szépen gyarapodott, és majdnem öt esztendős volt, amikor egy nyári szabi alkalmával a Balaton parton időztünk. Csak a gyerekkel kettesben, egy ottani barátomat látogattuk meg, akit külföldről ismertem. Ő a szüleinél lakott. Ragyogó szép időt kaptunk, strandoltunk, kirándultunk, és már elkezdtünk visszaszámlálni, amikor a gyerek belázalt. A strandon voltunk, és egy társaságban beszélgettünk, amikor az egyik kis hölgy észrevette, hogy kislányom odatelepedett mellém, és fejecskéjét a combomon pihentetve elaludt.
Kiderült, hogy lázas volt. A kis hölgy azonnal begyorsult, felvitt bennünket a házukhoz, mert ott „több orvos is volt”...volt is. Nem volt nagy dolog, de a láztól kiszáradt, azonnal be a kocsiba, irány Budapest, be a kórházba, és ott töltötte az éjszakát egy infúzió társaságában.
Most gyorsitok...az időnk lejárt, a szabinak vége lett, de mielőtt elutaztunk, a „kis hölggyel” találkozgattunk, és sok időt együtt töltöttünk vele. Megfogadtuk, hogy tartjuk a kapcsolatot.
Itt diszkréten, csak az olvasóknak töredelmesen bevallom, hogy tök belezúgtam a „kis hölgybe”. Nekem Augusztus végén munkába kellett állnom, de amint tudtam, már telefonon kerestem (pedig a telefon nagyon drága volt). Naponta irtunk, és mind jobban éreztem, hogy megtaláltam az igazit (annak ellenére, hogy amikor szabira indultam olyan messze voltam ilyesmitől, mint Makó Jeruzsálemtól). Long story short, az év októberében eljegyeztem, és December 29-én megtartottuk az esküvőnket. Két gyermeknek adtunk életet azóta.
Soha nem gondoltam arra komolyan, hogy más nemzetiségű feleséget vennék el. Nem azért, mert mittudoménmilyenhűdefenenagy magyarnak tartom magam, hanem azért, mert a lépés jól jött ki, a csillagok jól álltak, amikor szabira utaztam kislányommal a balcsihoz, meg minden más ami ezt lehetővé tette. Hogy feleségem mit látott bennem, majd egyszer megkérdezem tőle.
Magyarból vagyok, és Ő is abból van, tisztában vagyunk egymással. Na és magyarul beszélünk egymással, immár gyermekeinkkel is. A kislány, aki akkor belázalt, most novemberben töltötte 38. szülinapját, Tőle három unokánk van. Első szülöttünk jövő Februárban lesz 31 esztendős, Tőle is van egy pici unokánk, most 14 hónapos, és kislányunk Október végén volt 27.
Az a szabi, amelyet irásom elején jeleztem, amikor szeretett arámmal megismerkedtem 1979 Júliusában volt. Azóta minden nap együtt vagyunk, egyetlen egyszer nem veszekedtünk, és igyekszünk évente odahaza nyaralni gyermekeinkkel. Leginkább a Balatonnál, ott van párom családjának háza. Hát bizony nem kis dolog volt hetente hazarepülgetni az óperencián innenről, de megérte a boldogság, amit együtt élvezhettünk az elmúlt 32 esztendőben. Rendszerint nem csinálunk nagy felhajtást belőle, de az idén azért megünnepeljük házassági évfordulónkat, amiről most jut eszembe, még ki is kell ötölni hogyan...
Boldogan mondhatom el a kedves olvasónak 32 esztendő távlatában, hogy semmit nem cserélnék meg, mert évek óta nem csupán férj és feleség vagyunk, de Benne megtaláltam a legjobb haverom, szeretőm, és üzlettársam.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Utolsó kommentek