Ásó, kapa, nagyharang

Múlt héten kiderült, hogy sokan fel vannak háborodva, ha egy nő túl nagy elvárásokkal áll neki a társkeresésnek. Ezért most egy olyan színes infografikát mutatok nektek, amiből kiderül, miféle indokokkal utasítják sokan vissza az első találkozót. Ebben minkét nem véleménye egyenlő súllyal szerepel, és megint egy amerikai társkereső felhasználóitól származnak az adatok.

Múlt héten sok komment érkezett a jómódú pasit kereső nő társkeresős bemutatkozására, és jött egy viszonylag megkésett hozzászólás, amiben Toronto egy társkeresős sms-csalásról ír. Olyat már hallottam, hogy valakik csak a telefonegyenlegüket töltetik fel, és eszük ágában sincs találkozni, de ez nekem új. Ha igaz, akkor nem árt felhívni rá a figyelmet. Az említett társkereső oldal valóban nagyon gyanús, úgyhogy megnéztem az ÁSZF-et, és ezt írják benne:

Ez az oldal tisztán szorakoztatást szolgálja. Különösen NEM házasság-, kontakt- vagy társközvetítoi céllel muködik. Az üzemelteto moderátorokat alkalmaz, akik több identitás alapján beszéletnek. Ezek a rendszerben egy egyszeru csillaggal vannak jelölve.

Az hagyján, hogy nem tudnak magyarul, de találomra megnyitottam tíz profilt, és mind meg volt csillagozva. Ti már találkoztatok ilyesmivel?

Ez volt Toronto kommentje:

A társkeresők tele vannak szép nőkkel (de lehet, hogy csak én látom majdnem mindet szépnek, vagy a profilképük jól megcsinált), némelyik már ahogy figyelem, egy éve fent van aktívan, tehát ennyi idő alatt sem talált senkit annak ellenére, hogy napi 10-20 levelet kap és a képeihez sok dicsérő hozzászólás érkezik. Tényleg lehet abban valami, hogy többségüknek nagyon magas elvárásaik vannak, és nem veszik észre, hogy talán nem a férfiakkal van a baj, hanem velük. Az idő meg csak elszáll felettük, nyilván mindenki öregszik…

De lehet más is az ilyen furcsaságok hátterében. Manipuláció, mégpedig egyes oldalaké.

A nők tényleg azt várják, hogy egy drága étterembe vigyék őket, és mindent a férfi fizessen? Nem igazán, viszont ha sok a hieteled, retteghetsz.

A mai infografikánk arról szól, hogy vajon mennyire mélyen kell zsebbe nyúlni, ha csajozni vagy pasizni akarunk. Az adatokat a Match.com nevű amerikai társkereső megbízásából szedték össze, így az ottani helyzetet mutatja.

Az adatok szerint az amerikai férfiak 58 százaléka gondolja, hogy 50 dollárnál, azaz nagyjából tízezer forintnál többet kell költenie egy randira az első hetekben. Ez elég soknak hangzik, viszont arrafele a nők 65 százeléka mondta, hogy ugyanennyit elkölt a találka előtt ruhákra és szépítkezésre, ami végülis kiegyenlíti a kiadásokat. Összességében háromszor annyi férfi érzi kötelességének, hogy pénzt adjon ki ilyenkor, mint nő.

A nők kicsit kevesebb, mint fele állítja, hogy nem érdekli, mennyit költ a férfi az első találkozásnál, viszont csak öt százalékuk fogadná el, ha valami ingyenes programra hívnák randizni. Menő étteremre azért csak egy kisebbség, a csajok 25 százaléka vágyik. A bőkezű borravaló, vagy bármiféle egyéb adakozás a nők felét hatja meg.

A BAR-listások (vagyis KHR-lisástok) duplán megszívják, mivel az egyedülálló nők és férfiak 57 százaléka mondta, hogy sokat számít, van-e hitele a leendő partnernak. 74 százalékuk egy tízmillió forintos hitel felett már jól meggondolja, hogy belemenjen-e a kapcsolatba.

És ti hogy vagytok ezzel: mennyit költötök, ha fiúk vagytok, és vannak-e nagy elvárásaitok, ha lányok vagytok? Számít az, ha valaki úszik az adósságban?

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!

Óvodás korú kislánnyal kezdett párt keresni a harmincas nő, és elsőre összejött egy szimpatikusnak látszó férfival, akiben nagyon hamar óriásit csalódott. Az sajnos nem derül ki, hogy konkrétan mi történt, viszont legalább a történet végére megtalálta a boldogságot.

Nos én a jó és persze rossz véleményemet írnám meg, mert hát van mindkettő.

Először is megosztom veletek a rosszat, én egy negyvenhez közelítő hölgy vagyok, akkor még fiatalabb voltam pár évvel, és csak a munkámnak és akkor még 3-4 év körüli lányomnak élve próbálkoztam ezen oldalak egyikén párt találni magamnak. Nem voltak nagy elvárásaim, de az feltétel volt hogy elfogadja a lányom.

Jelentkezett is pár férfi, aztán választottam annak, aki szimpatikus volt, de csak addig, amíg jobban meg nem ismerkedtünk. Mert vannak még olyanok, akik ezeken az oldalakon keresztül is csak szépet és jót írnak, aztán az ember csak levegő után kapkod, amikor kiderül, hogy milyen is a másik valójában, és a szörnyű, hogy nem kellett 2 hét, hogy kimutassa a foga fehérjét.

De nem csüggedtem, ugyanezen oldalon ugyanakkor megismertem mostani párom, aki mellett  először valahogy elsiklottam. Sok email és telefonbeszélgetés után kb. egy hónap telt el mire találkoztunk, mert az első kudarc után nem mertem belevágni egy újabb reménytelen kapcsolatba, de nagyon nagyot csalódtam, persze most pozitívan. Kitartó, szereti a lányom, megértő és elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Mivel már túl vagyunk a második éven, igaz, hogy nem élünk együtt, de boldogok vagyunk, és a lányom is elfogadta. Jobban szereti, mint a saját apja, és számomra ennél nincs fontosabb.

Szóba került már összeköltözés, házasság, gyerek, és tudom, jól döntöttem, hogy akkor és ott mellette tettem le a voksom. Sokat kell harcolni azért, hogy az ember megtalálja azt, aki mellett igazán boldognak érezheti magát, de nincs annál fontosabb, mint hogy biztonságban legyen az ember.

A legfontosabb, amikor az ember a mellett dönt, hogy így keres párt magának, hogy legyen mindig őszinte, és ezt követelje meg a másik embertől is. Beszélgetni kell sokat, mert másként nem lehet megismerni a másikat.

Update: a posztban szereplő hölgy választolt a kérdésemre, hogy miben okozott neki csalódást az első férfi:

Az elsővel az volt a gond, hogy mint minden pasi, a fontos és lényeges dolgokat nem osztja meg azzal az emberrel, aki fontos számára, nem mondta el, hogy agresszív hajlamai vannak, de ezt a tényt azt hiszem, senki nem osztja meg a másikkal. Lehet, hogy nő vagyok, és egy pasi számára a nők buták, de rám ne emeljen kezet egy férfi sem, nekem ez a véleményem.

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!

Ezen felül legyen még megértő, vicces, okos, ápolt, és csináljon nekem gyereket - szól egy társkeresőző hölgy óhaja. Ezen a sok elváráson egy férfi annyira felhúzta magát, hogy visszaírt, majd az egészet beküldte több társkeresős blogba, úgyhogy aki a Csajok és pasik blogot olvassa, annak ismerős lesz a történet. Kérdés, hogy mennyire van elszállva az igényeivel ez a lány, és ez mennyire tipikus és üldözendő.

Elnézést, ha kissé hosszú a szöveg, és ez nem egy igazi szakítós történet, de érdemes lehet beszélni róla. Úgy alakult, hogy én jelenleg éppen egy aktív társkereső férfi vagyok, aki él az internet adta lehetőséggel, hátha szerencsével jár a szerelmet illetően. Ez persze egy örökzöld téma, van aki szerint a neten ismerkedni a legnagyobb lúzerség, és van aki szerint a legjobb dolog, ez nézőpont kérdése, mint ahogy van akinek kedvence a borsófőzelék, de van, aki rá sem tud nézni. Ez egy örök vita, ami addig lesz aktuális, ameddig emberek és internet lesz a Földön.

Úgyhogy nem is ez a téma, vagyis mégis, csak részben másként. Vannak akik teljesen félreértik ez a műfajt, és összekeverik a romantikus leányregényekbe illő meseszerű történetekkel. A valóság azonban egészen más. A minap is böngészve az egyik hazai társkereső oldalt, ráakadtam egy hirdetésre az alábbi szöveggel, amivel csatolom az általam írt válaszüzenetet is (annak ellenére, hogy nem szokásom számomra nem megfelelő emberekre időt és energiát áldozni értelmetlenül, de e mellett most valahogy nem tudtam szó nélkül elmenni). Talán érdemes lenne kitenni a blogra, hogy másik is elmondhassák a jelenségről a véleményüket.

Köszi, üdv.
Robi