A nő házat épít barátjával, aki néha kicsit erőszakos, majd beleszeret egy másik férfibe, aki a tenyerén hordozza. Szakítani nem tud a kötöttségek miatt, meghozza élete legnehezebb döntését, és most szenved.
Hibáztam. Már abban a pillanatban, mikor közel engedtem magamhoz. Vagy inkább, mikor már csak arra gondoltam, mi lehetne köztünk.
Elkezdem a történetet: Ez a történet a barátomról szól, akivel több éve együtt vagyunk, épp házat építünk (nevezzük Gergőnek) és arról az emberről, akin kívül másra nem tudok gondolni (nevezzük Máténak), és rólam persze, aki mióta ismeri Mátét, nem tud nyugodtan élni.
Kb. fél éve sikerült elhelyezkednem, végre munkát kaptam. Nem olyat, amilyenre vágytam, de a munka az munka, a pénz az pénz. Mátét munkatársként ismertem meg, szépen lassan kezdtünk el beszélgetni (hülyéskedni), nagyon jól elvoltunk. Először mint barát, úgy tekintettem rá. (Tudni kell, a fiúkkal sokkal jobban elvagyok, persze ez nem azt jelenti, hogy lány barátnőm nincs, csak közülük kevesebbet engedek magamhoz közel.)
Jól ment minden, amíg nem vettem észre, hogy jobban kedvel, mint a többieket. Próbáltam másra gondolni, gondoltam biztos érzi a közös hangot, egyszerűen segíteni akar. Egyszer játékból elkérte a számom, nem adtam meg, mert láttam, hogy a játék mellett van benne komoly szándék is. Elővett egy lapot, hogy fel tudja írni. Elkezdtem mondani, hogy 0680..., próbáltam elviccelni a helyzetet.
Ekkor már a környezetünkben mindenki látta, hogy tetszem neki. Az egyik közösségi oldalon bejelölt, néhányszor rám írt. Megbeszéltük, igazából ő hozta fel ezt, hogy elmegyünk munka után kikapcsolódni, elmentünk Balatonra. Négyen mentünk, két munkatársunkkal, egyik az akkor már barátnőnek mondható kollegina, a másik szintén munkatársunk, Máté barátja. Jól éreztünk magunkat, estefelé elmentünk az ottani kilátóhoz sétálni, mindig mellém jött beszélgetni, hmmm, még visszaemlékezni is milyen jó. Mindenkit hazavittünk, engem vitt haza utoljára, mert két-három utcányira lakik tőlünk. De mielőtt hazamentünk megálltunk egy cigire, beszélgettünk. Mondta, hogy még menjünk fel, neten beszéljünk.
Nem mentem fel, én reggel mentem dolgozni, ő nem jött, szabadságot vett ki az utolsó napra a héten. De reggel fél 6-kor jött az sms tőle, hogy reméli lesz még olyan, hogy elmegyünk együtt valamerre. Egész nap ment az sms-ezés. Este elhívott randizni, ekkor olyan érzés fogott el... a hasam görcsbe rándult. Már éjfél is elmúlt, gondoltam nem írok neki vissza, nem tehetem ezt meg Gergővel. Másnap állandóan írta az sms-eket. Ekkor már nekem is tetszett, sajnos. Belementem abba, hogy elmondja érzéseit, és utána hazajövünk.
Elmentünk fagyizni, beszélgettünk, elmondta, mit érez, hogy többet, mint egy munkatárs iránt. Nem mondtam neki semmit, hallgattam. Próbáltam mindenről beszélgetni csak hogy tereljem a témát. Fagyizás után elmentünk sétálni egy parkba, ott mondtam neki, hogy mielőtt hazamegyünk, kérek egy ölelést. (Ha visszamehetnék az időben, ezt nem tenném.) Megöleltük egymást, nem engedett utána el, és úgy húzott magához mint még soha senki... olyan szenvedéllyel. Csak a szánk ért össze, de beleremegtem. Csók nem volt ekkor még, de tudta jól, hogy én is akarom, ezt hangoztatta is. Ezután mondtam, hogy több ilyen nem lesz. De lett.
Sokszor találkoztunk, elcsattant az első csók, egyre erősödtek az érzések. De nekem van egy barátom, akihez haza kellett jönnöm, mivel most a szüleinél lakunk, amíg a házunk el nem készül. Szörnyű érzés volt. Én voltam a hibás, de ő sokszor megbántott. Volt, hogy kicsit erőszakos volt, nem tehettem, amit szeretnék, talán ezért is menekültem egy másikhoz, aki a tenyerén hordozott.
Hetente többször találkoztam Mátéval, annyira szerettük ekkor már egymást, kívántuk egymást, hogy megtörtént az, amit soha az életben nem gondoltam volna, hogy megteszek. Ezután még erősebb lett minden. Ekkor eldöntöttem, azt fogom csinálni, hogy megbántom, elküldöm, azt hazudom, hogy nem szeretem, csak hagyjon békén. Mert a barátom nem tudom elhagyni, sok minden összeköt vele. Voltak napok, volt két hét is, amíg nem beszéltünk, próbáltam elfelejteni, elküldeni. De akárhányszor összevesztünk, mindig harcolt értem, azért, hogy az ő barátnője legyek. Mindig visszaszerzett. Gyenge voltam.
A barátom elolvasta az egyik sms-t, amit küldött, azt mondta, beszélni akar vele. Sikerült lecsillapítanom, hogy tényleg csak beszélni akarjon vele. Szerencsémre az sms-ből csak azt látta, hogy a Máté szerelemes belém, másra nem jött rá. Tegnapelőtt beszéltek, megkértem a Mátét, ne mondjon semmit. Végig tűrte, hogy a Gergő ordítson vele, elmondja mindennek, hogy bele akar rondítani egy kapcsolatba. Néha szólt vissza csak, nagyon visszafogta magát, csak miattam.
Tegnap végleg szakítottam vele. Nem tudtam a szemébe nézni, vagy csak nehezen. Láttam, hogy gyűlnek a könnycseppek a szemében, de visszafogta magát. Kérdezte, hogy "ezt sem tudod értékelni, hogy tegnap feladtam minden büszkeségem és tűrtem csak miattad?". Azt hazudtam neki, hogy már nem szeretem, hogy a Gergőt szeretem...
Úgy tűnik most elhitte, beletörődött. Így még soha sem fogadta el ezt a hazugságot, amit azért tettem, hogy a barátommal maradjak, akit már egyszer otthagytam volna, csak nem engedett. Nem engedett ki az ajtón, a telefonom elvette, mikor épp Mátét hívtam, hogy jöjjön értem. Szakítottam azzal, akit annyira szeretek, mint még soha senkit. Akivel minden tökéletes volt. Most nem hív minden reggel, csak abban bízom, hogy nem esik vissza abba a problémába, amiből úgy érzem, hogy kirángattam. És abban, hogy hamar talál valakit, akivel olyan boldog lesz, mint még soha, és az én életem is rendeződik.
Azért írtam ezt le, mert ki kellett adnom magamból - soha senkinek nem meséltem, nem vagyok rá büszke, - és azért, hogy ne engedjen senki a csábításnak, vagy ha engedett, legyen bátor, és merjen lépni.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Utolsó kommentek