Miért van az, hogy ha a valakinek van barátja, akkor alig bírja levakarni magáról a férfiakat, ha viszont nincs, akkor ha megszakad, se akar összejönni semmi? Ebben a történetben egy kis ártatlan online sakkal indult a flörtölés.

A munkahelyemen már meguntam a passziánszt és a sudokut, ezért áttértem az online sakkozásra. Eredetileg a saját nevemmel játszottam, de mikor látták, hogy lány vagyok, nem vettek komolyan, és hagytak nyerni. Ezért fiú nickre váltottam, és három hónapon keresztül mindenkit megvertem egyetlen egy srácot leszámítva, akit hívjunk mondjuk Misinek.

Sakkozás mellett egyre többet beszélgettünk, bár Misi közben továbbra is abban a hitben volt, hogy fiú vagyok. Erőltette, hogy találkozzunk, nagyon meg akart ismerni, hívogatott, hogy menjek el vele egy sakk-klubba. Ezért még online lelepleztem magam, neki leesett az álla, és csak méginkább találkozni akart.

Misiről aztán kiderült, hogy 180-as az IQ-ja és Mensa-tag. Elvitt egy Mensa-összejövetelre, amit egy puccos kávézóban tartottak a belvárosban. Kíváncsian vártam, milyenek emberek lesznek, arra számítottam, hogy majd csupa kocka fogad, de kellemes meglepetés volt, hogy ez csak a társaság felére volt igaz, a többieket inkább kreatívnak mondanám.


Jól éreztük magunkat, és szimpatikus volt a srác, de akkor még volt barátom, akivel éppen akkoriban akartunk összeköltözni, és nem akartam Misire lecserélni. Mikor kezdtem úgy érezni, hogy túl közel kerültünk egymáshoz, elkezdtem hanyagolni a sakkpartikat, és lemondtam a találkozókat.

Végül a barátommal fél évig csúszott az összeköltözés, aztán teljesen elmaradt, és szakítottunk. Akkor rájöttem, milyen hülye voltam, hogy nem fogtam meg Misit, mentem is volna hozzá, de megtudtam, hogy közben összejött valakivel, így már ott sem volt keresnivalóm, és fület-farkat behúzva visszavonultam.