Mielőtt rátérünk a mai történetre, kihirdetjük a múlt heti nyereményjátékunk nyerteseit. A kiválasztás a régimódi kalapból sorsolásos módszerrel történt, csak a kalapot egy lábossal helyettesítettem. A piros madaras fülbevelót így a Facebook-csoportunkból Vámossy Brigitta viheti el, a beküldők közül pedig az Azt mondta, hogy nem húz gumit című sztori gazdája választhat a dizájnos fürdőszobafüggönyök közül. Gratulálunk mindkettejüknek! Legközelebb egy hónap múlva sorsolunk a beküldők és a lájkolók között, addig keressük a tuti ajándékokat.
Még egy bejelentenivalóm maradt, úgy döntöttünk, hogy lazítunk kicsit a blog tematikáján, miután több olyan történet érkezett, ami eddig nem fért bele, és most az egyik különösen szíven ütött minket. Bár mostantól is kiemelten foglalkozunk a társkereséssel, ezentúl annak is teret adunk, ami azután jöhet, hogy megtaláltuk, akit kerestünk.
Még egy bejelentenivalóm maradt, úgy döntöttünk, hogy lazítunk kicsit a blog tematikáján, miután több olyan történet érkezett, ami eddig nem fért bele, és most az egyik különösen szíven ütött minket. Bár mostantól is kiemelten foglalkozunk a társkereséssel, ezentúl annak is teret adunk, ami azután jöhet, hogy megtaláltuk, akit kerestünk.
A következő történet arra a posztra érkezett, amiben egy megcsalt férj kért segítséget, és a probléma sajnos számomra is fájdalmasan ismerős a múltból. Egy 17 éves lány szenved szülei megromlott házasságától, amiben az anya feláldozta a jól fizető állását a gyerekekért, mire az apa senkinek nevezi, és félrelép. Remélem, hogy a történet írja is előkerül a kommentelők között.
Szia!
Én egy más szempontból írnék. Én vagyok a gyerek egy ilyen “házasságban”. Azért rakom idézőjelek közé, mert remélem, hogy nem ilyen egy igazi házasság :). Elhiszem, hogy a szüleim régen (jövőre lesz (lesz?) a 20. házassági évfordulójuk) nagyon szerették egymást. Csak nehéz ezt most elhinni.
Édesapám és édesanyám is közgazdász, apám vállalkozó. Anyám a szülés előtt jól fizető állásban volt reggel 8-tól este 4-ig, mikor terhes lett velem, 3 évig otthon, majd megszületett az öcsém is, vele is maradt. Utána egy szakközépiskolában helyezkedett el, feleannyi fizetésért mint előtte, de szabad délutánok, nyarak jártak cserébe, amit velünk tölthetett el, míg apám teremtette meg a megfelelő anyagi helyzetet. Ez természetesen közös megegyezéssel történt, sőt apám biztatására.
Lehet, hogy akkor nem voltak vitáik, lehet, hogy még én voltam túl kicsi, hogy észrevegyem. Voltak olyan viták, amikor apám nyálfröcsögve, lila fejjel üvöltötte, hogy ő keresi a pénzt, anyám egy senki. Üvöltött velem is, ha véletlenül tönkre ment valami, és újat kellett esetleg venni. A szép az egészben, hogy nem keresett rosszul. Neki volt 6 telefonja, mindig a legújabbak. Állandóan hangoztatta, hogy ő nem olyan mint az ő apja, nem fukar, nem pénzsóvár, mindent megad nekünk. Lehet, hogy ő így is gondolta.
Én nem gondolom így. Bármire szükségünk volt, anyánk vette meg. Ruha, könyv, iskolaszer, bármi. Utólag ment mindig kérni pénzt apámtól, akár úgy, hogy “beszállnál-e”. Ha ruhát veszünk, nekem kb. már egy évre előre megvesszük az összeset. Ha kérünk apámtól 20ezret, ad 12-őt. Anyám fizeti a bérleteket, ad zsebpénzt, sportra a tagdíjat. És feleannyit sem keres mint az apám. Anyám egész keresetét ránk költi.
Mondhatjuk azt, hogy persze, költheti, miközben apám fizeti a rezsit meg hitelt. De akkor sem jogosítja fel az apámat SEMMI arra, hogy a gyerekei előtt pénzsóvár ribancnak nevezze a feleségét, amikor az pénzt kér a gyerek új cipőjére. De akkor még vigyáztak, akkor veszekedtek (általában), mikor azt hitték, hogy nem halljuk.
Ez volt régen. A mostani helyzet rosszabb.
Bármilyen neki nem tetsző dolog, kérés, bármi, és jön az üvöltés. Nem tudom, hány apa mondta azt a 10 éves fiának, hogy egy senki vagy fiam ba×d meg, takarodj a szemem elől, mert az eltört egy sima poharat.
Egyszer ketten voltunk otthon, apám a nappaliban, én a szobámban. Azt hallom, hogy csörög a telefonja, és olyan kedvesen szólt bele, hogy tudtam, anyámmal nem beszélhet. 20 percen keresztül bájologtak, édesem, cicám, puszillak, aludj jól, álmodj velem. Este elől hagyta a telefonját. Belenéztem.
Alkalmazottjával smsezett. Olyan smsek voltak benne, amit én, mint hormontúltengésben szenvedő tini sem küldenék el a pasimnak: igen drágám, egy smseddel felállítod a far..mat. és ez még a legszelídebb.
Igazából nem lepődtem meg. Kevés időt tölt otthon, sose tudjuk merre jár. Későn ér haza. Volt néhány cirkusz. Ha valakit érdekelnek a továbbiak, majd befejezem :)
17éves lány.
Szia!
Én egy más szempontból írnék. Én vagyok a gyerek egy ilyen “házasságban”. Azért rakom idézőjelek közé, mert remélem, hogy nem ilyen egy igazi házasság :). Elhiszem, hogy a szüleim régen (jövőre lesz (lesz?) a 20. házassági évfordulójuk) nagyon szerették egymást. Csak nehéz ezt most elhinni.
Édesapám és édesanyám is közgazdász, apám vállalkozó. Anyám a szülés előtt jól fizető állásban volt reggel 8-tól este 4-ig, mikor terhes lett velem, 3 évig otthon, majd megszületett az öcsém is, vele is maradt. Utána egy szakközépiskolában helyezkedett el, feleannyi fizetésért mint előtte, de szabad délutánok, nyarak jártak cserébe, amit velünk tölthetett el, míg apám teremtette meg a megfelelő anyagi helyzetet. Ez természetesen közös megegyezéssel történt, sőt apám biztatására.
Lehet, hogy akkor nem voltak vitáik, lehet, hogy még én voltam túl kicsi, hogy észrevegyem. Voltak olyan viták, amikor apám nyálfröcsögve, lila fejjel üvöltötte, hogy ő keresi a pénzt, anyám egy senki. Üvöltött velem is, ha véletlenül tönkre ment valami, és újat kellett esetleg venni. A szép az egészben, hogy nem keresett rosszul. Neki volt 6 telefonja, mindig a legújabbak. Állandóan hangoztatta, hogy ő nem olyan mint az ő apja, nem fukar, nem pénzsóvár, mindent megad nekünk. Lehet, hogy ő így is gondolta.
Én nem gondolom így. Bármire szükségünk volt, anyánk vette meg. Ruha, könyv, iskolaszer, bármi. Utólag ment mindig kérni pénzt apámtól, akár úgy, hogy “beszállnál-e”. Ha ruhát veszünk, nekem kb. már egy évre előre megvesszük az összeset. Ha kérünk apámtól 20ezret, ad 12-őt. Anyám fizeti a bérleteket, ad zsebpénzt, sportra a tagdíjat. És feleannyit sem keres mint az apám. Anyám egész keresetét ránk költi.
Mondhatjuk azt, hogy persze, költheti, miközben apám fizeti a rezsit meg hitelt. De akkor sem jogosítja fel az apámat SEMMI arra, hogy a gyerekei előtt pénzsóvár ribancnak nevezze a feleségét, amikor az pénzt kér a gyerek új cipőjére. De akkor még vigyáztak, akkor veszekedtek (általában), mikor azt hitték, hogy nem halljuk.
Ez volt régen. A mostani helyzet rosszabb.
Bármilyen neki nem tetsző dolog, kérés, bármi, és jön az üvöltés. Nem tudom, hány apa mondta azt a 10 éves fiának, hogy egy senki vagy fiam ba×d meg, takarodj a szemem elől, mert az eltört egy sima poharat.
Egyszer ketten voltunk otthon, apám a nappaliban, én a szobámban. Azt hallom, hogy csörög a telefonja, és olyan kedvesen szólt bele, hogy tudtam, anyámmal nem beszélhet. 20 percen keresztül bájologtak, édesem, cicám, puszillak, aludj jól, álmodj velem. Este elől hagyta a telefonját. Belenéztem.
Alkalmazottjával smsezett. Olyan smsek voltak benne, amit én, mint hormontúltengésben szenvedő tini sem küldenék el a pasimnak: igen drágám, egy smseddel felállítod a far..mat. és ez még a legszelídebb.
Igazából nem lepődtem meg. Kevés időt tölt otthon, sose tudjuk merre jár. Későn ér haza. Volt néhány cirkusz. Ha valakit érdekelnek a továbbiak, majd befejezem :)
17éves lány.
Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!
Utolsó kommentek