Néhány perc alatt kiderült, hogy a boldog házasság a gyönyörű feleséggel és a közös kisgyerekkel csak illúzió. A helyzet talán menthető lenne, de hogyan?
Én is úgy döntöttem, hogy kiírom magamból. Szóval azt hittem boldog házasságban élek. Szép lakás, normális autó, gyerekek, gyönyörű feleség. Van egy jó munkahelyem (nem keresem agyon magam, de azért minden rendben).
A páromnak viszont nincs munkája. Amikor terhes lett a kisfiunkkal, értelemszerűen otthon maradt. Megszületett, és ez így is maradt. Nincs ezzel gond, szerintem is így lett a legjobb. De a kicsi bölcsibe került, és anyának csak nem sikerült melót találnia. Volt otthon mindig mit csinálni, háztartást is kell vezetni, ok. Viszont csak volt azért szabadidő is.
És a szabadidő mire jó? Leülni a gép elé, közösségi oldalak. Beszélgetni régi és új ismerősökkel. Hmm. Jött az első gondolat - valamit kellene mozogni, legyen otthoni torna. Nem elég, legyen inkább valami csoportosan elkövetett alakformálás. Semmi gond, sok ismerős eljárt, miért ne - ő is. Nem jó, túl sokan vannak.
Legyen biciklizés. Nyár van, napközben a dögmelegben nem jó. Inkább késő délután / kora este fele. Ok. Hallgatom, hogy mennyi ember csinálja, mondom akkor menjünk együtt, megyek én is. Nem jó, a gyerekekkel mi lesz? Így maradok otthon velük. Előbb fél óra, majd 1, utána 2 óra lett a biciklizés.
Minden hazajövetelkor: "Nézd, hogy leizzadtam, tök fáradt vagyok, fájnak az izmaim"... És valahogy elkezdett megváltozni a dolog. Biciklizés előtt fürdés, fél óra készülődés. "Kivel mész biciklizni?" "Á, csak a csajokkal. Szoktunk lenni egy páran" Hm. Telefonon felhívom biciklizés közben - "Tök gáz, hogy ilyen bizalmatlan vagy velem..." Hm. Eltelik egy pár hét - szinte minden másnap biciklizés, és már 2-3-4 órát is igénybe vesz. Telefon egyszerre csak lenémítva, sőt kikapcsolva amikor otthon vagyok.
A kérdésre, hogy mégis mi van ilyenkor, vagy hogy mi ennyi idő, az a válasz, hogy utána még szokott lenni egy kis beszélgetés is. Kis. Értem.
Egyik nap a gépemen dolgoztam volna otthon (este, gyerek lerakva, anya "biciklizik") és bekapcsolás után böngésző jön be, a F**B**K-al. Kisördög megmozdul, katt az emailes mezőre. Bejön a kedvesem emailje és egy másik, elég furcsa emailcím - számokkal és egy névvel.
Erre megkértem egy ismerőst, hogy lépjen már be egy kicsit, hadd nézelődjek. A kedvesem pasi ismerőseit nézegettem. A 4-5. körül fogtam padlót. Az a bizonyos név-az-emailben valakivel van kapcsolatban. Katt a srác üzenőfalára - és egy nagy csomó szerelmes üzenet ide-oda. Padló 2. Kilép, agy kikapcs. Telefon, utánakérdezés a srácnak. Egyedülálló. Biciklizik. Esténként. Padló 3.
Páromnak egy-két (óvatos) célzás - habzó szájjal tiltakozás, meg hogy én mekkora szemét vagyok, meg hogy mit kell nekem annyit kérdezősködni.
Egy adalék még. Addig nagyon jó kapcsolat volt a szomszédokkal. Együtt mentek bevásárolni, hol itt - hol ott kávézás, órákig tartó beszélgetések. A napokban az egyik ilyen során az egyik nevetve (poénból) mondta, hogy milyen "megcsinálva" indul mindig a párom biciklizni. Na azóta az összes szomszéd ellenségnek van tekintve.
Ki mit tenne? Közös lakás, közös gyerek, közös minden... Egy megcsalt (és talán még szerelmes is, bár a megbántottság és férfiúi hiúság lehet, hogy erősebb most) férj.
Olyan hozzászólások nem érdekelnek, hogy ugyan én mit tettem vagy mit nem. Reggel 6-tól este 6-ig dolgozok. Utána próbálok a családomé lenni, a hétvégét is velük tölteni. Próbálok mindent megadni. Ha kell takarítok, mosogatok, akármi. Nem tudom, hol rontottam el. Nem tudom, mit tegyek.
Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!
Utolsó kommentek