Bernardo Bertolucci: Il conformista

A nő minden luxust megkapott: ajándék autót, Michelin-csillagos étteremben vacsorát, születésnapra amerikai utazást. Négy évig élt egy felsőkategóriás életet hétvégénként, miközben hétköznap a melóhelyén gürizett. Mindenki azt kérdezné, hogy ugyan mi ezzel a probléma? De mégis volt.

Tipikus kiskegyed sztori az enyém, romantika, pénz, utazás a köbön. Az alaphelyzet: nő 28, pasi 39. Nő budapesti lakos, Pasi zürichi. Nő tanul és mellette egy rendelőben húzza az igát. Pasi céget vezet. Mindketten magyarok.

28 éves voltam, túl egy nagy csalódáson, férj jobbra el. Felkúsztam a netre, elveimet félretéve hasítottam valamelyik társkereső oldalon. Jöttek a levelek, egy-két találkozás, de semmi komoly. Aztán jött egy baromi rossz helyesírású iromány, de küldője már az elején jelezte, hogy bocs sosem tanult magyarul írni, nézzem el neki.

Kiderült, hogy a pasas Zürichben él, egyedülálló, levelei alapján jó humorú expat. Gondoltam veszteni valóm nincs, valamiért jött ide Magyarországra, találkoztunk. Nem volt szép, de volt benne valami, ami megfogott. Emlékszem a pillanatra, amikor beleszerettem, egy kiállításon voltunk, és egy mondat volt, amitől úgy éreztem, hogy ő az. Talán másnap hazament. Este egy levél várt, hogy mit gondolok róla, ha kiugranék hozzá?

Az amerikai pszichótól kezdve sok minden eszembe jutott, drága barátaim sokáig szervkereskedőnek hívták. Gondoltam nincs mit veszítenem, pénz volt nálam, kinti ismerősök száma megvan, és különben sem vagyok viktimológiai eset. Pénteken elmentem hozzá, jól éreztük magunkat a hétvégén, vasárnap este haza. Aztán ez az állapot így maradt 4 éven át.