A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Ma nem kell sokat olvasni, a srác megszívta, de nem ragozta túl.
Volt egy barátnőm, akivel négy évig jártunk. A legjobb barátom is volt egyben, ezért amíg együtt voltunk, a legtöbb barátomat elhanyagoltam. Elhatároztuk, hogy összeköltözünk, és elkezdtünk albérletet keresni. Megtaláltuk a tökéletes helyet, mire kitalálta, hogy neki ez túl nagy lépés, és szakított velem.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Szegény srác a lelkét is kitette, hogy a barátnője mellett álljon a bajban, aztán egy nap csak a hűlt helyét találta a lánynak.
Sziasztok, engem nem sokkal azelőtt hagyott el a barátnőm, hogy megkértem volna a kezét. Miközben én mindent megtettem érte, és abban a hitben voltam, hogy ő lesz a gyerekeim anyja, ő számomra teljesen váratlanul kilépett az életemből. Nem tegnap történt a dolog, de ma sem értem egészen.
Már két éve együtt voltunk, mikor szilveszter után néhány nappal borzasztó fájdalmai lettek, úgyhogy bementünk a kórházba, ahol benn is tartották egy hétig. Én mindenben mellette álltam, szabadságot vettem ki, hogy mellette lehessek. Nagyon rosszul nézett ki, mindenféle vizsgálatokra vitték, aztán végül megműtötték. Úgy tűnt, hogy a műtét jól sikerült, de azt mondták, hogy még két hónap lesz, mire teljesen felépül.
Egyik este arra ébredtem, hogy zokog a fájdalomtól, azonnal bevittem a kórházba. Kiderült, hogy újra kell műteni. Én kötelességemnek éreztem, hogy ott legyek mellette, úgyhogy az összes szabadnapomat kivettem, ami még maradt. Két héttel később vissza kellett mennem dolgozni, de ő még akkor is a kórházban feküdt.
Utána két napig ki sem láttam a munkából, aztán szaladtam be hozzá, de üres volt az ágya! Megtudtam, hogy amíg én dolgoztam, addig a volt pasija elment érte, elvitte hozzám, összepakoltak, és hazaköltözött a szüleihez. Közben beszéltünk telefonon, és nekem még azt hazudta, hogy ott fekszik a kórházban, mikor már otthon volt az anyjánál.
Később azt mondta, hogy azért ment el, mert onnantól mindig úgy tekintettem volna rá, mint egy gyámoltalan, elesett emberre, és nem tudtam volna többé igazán szeretni. Utána elég keményen elkezdtem inni, hónapokig tartott, mire kihevertem.
Azóta megházasodtam, és boldog vagyok, hogy nem mással kötöttem össze az életem.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
A nő házat épít barátjával, aki néha kicsit erőszakos, majd beleszeret egy másik férfibe, aki a tenyerén hordozza. Szakítani nem tud a kötöttségek miatt, meghozza élete legnehezebb döntését, és most szenved.
Hibáztam. Már abban a pillanatban, mikor közel engedtem magamhoz. Vagy inkább, mikor már csak arra gondoltam, mi lehetne köztünk.
Elkezdem a történetet: Ez a történet a barátomról szól, akivel több éve együtt vagyunk, épp házat építünk (nevezzük Gergőnek) és arról az emberről, akin kívül másra nem tudok gondolni (nevezzük Máténak), és rólam persze, aki mióta ismeri Mátét, nem tud nyugodtan élni.
Kb. fél éve sikerült elhelyezkednem, végre munkát kaptam. Nem olyat, amilyenre vágytam, de a munka az munka, a pénz az pénz. Mátét munkatársként ismertem meg, szépen lassan kezdtünk el beszélgetni (hülyéskedni), nagyon jól elvoltunk. Először mint barát, úgy tekintettem rá. (Tudni kell, a fiúkkal sokkal jobban elvagyok, persze ez nem azt jelenti, hogy lány barátnőm nincs, csak közülük kevesebbet engedek magamhoz közel.)
Jól ment minden, amíg nem vettem észre, hogy jobban kedvel, mint a többieket. Próbáltam másra gondolni, gondoltam biztos érzi a közös hangot, egyszerűen segíteni akar. Egyszer játékból elkérte a számom, nem adtam meg, mert láttam, hogy a játék mellett van benne komoly szándék is. Elővett egy lapot, hogy fel tudja írni. Elkezdtem mondani, hogy 0680..., próbáltam elviccelni a helyzetet.
Ekkor már a környezetünkben mindenki látta, hogy tetszem neki. Az egyik közösségi oldalon bejelölt, néhányszor rám írt. Megbeszéltük, igazából ő hozta fel ezt, hogy elmegyünk munka után kikapcsolódni, elmentünk Balatonra. Négyen mentünk, két munkatársunkkal, egyik az akkor már barátnőnek mondható kollegina, a másik szintén munkatársunk, Máté barátja. Jól éreztünk magunkat, estefelé elmentünk az ottani kilátóhoz sétálni, mindig mellém jött beszélgetni, hmmm, még visszaemlékezni is milyen jó. Mindenkit hazavittünk, engem vitt haza utoljára, mert két-három utcányira lakik tőlünk. De mielőtt hazamentünk megálltunk egy cigire, beszélgettünk. Mondta, hogy még menjünk fel, neten beszéljünk.
Nem mentem fel, én reggel mentem dolgozni, ő nem jött, szabadságot vett ki az utolsó napra a héten. De reggel fél 6-kor jött az sms tőle, hogy reméli lesz még olyan, hogy elmegyünk együtt valamerre. Egész nap ment az sms-ezés. Este elhívott randizni, ekkor olyan érzés fogott el... a hasam görcsbe rándult. Már éjfél is elmúlt, gondoltam nem írok neki vissza, nem tehetem ezt meg Gergővel. Másnap állandóan írta az sms-eket. Ekkor már nekem is tetszett, sajnos. Belementem abba, hogy elmondja érzéseit, és utána hazajövünk.
Elmentünk fagyizni, beszélgettünk, elmondta, mit érez, hogy többet, mint egy munkatárs iránt. Nem mondtam neki semmit, hallgattam. Próbáltam mindenről beszélgetni csak hogy tereljem a témát. Fagyizás után elmentünk sétálni egy parkba, ott mondtam neki, hogy mielőtt hazamegyünk, kérek egy ölelést. (Ha visszamehetnék az időben, ezt nem tenném.) Megöleltük egymást, nem engedett utána el, és úgy húzott magához mint még soha senki... olyan szenvedéllyel. Csak a szánk ért össze, de beleremegtem. Csók nem volt ekkor még, de tudta jól, hogy én is akarom, ezt hangoztatta is. Ezután mondtam, hogy több ilyen nem lesz. De lett.
Sokszor találkoztunk, elcsattant az első csók, egyre erősödtek az érzések. De nekem van egy barátom, akihez haza kellett jönnöm, mivel most a szüleinél lakunk, amíg a házunk el nem készül. Szörnyű érzés volt. Én voltam a hibás, de ő sokszor megbántott. Volt, hogy kicsit erőszakos volt, nem tehettem, amit szeretnék, talán ezért is menekültem egy másikhoz, aki a tenyerén hordozott.
Hetente többször találkoztam Mátéval, annyira szerettük ekkor már egymást, kívántuk egymást, hogy megtörtént az, amit soha az életben nem gondoltam volna, hogy megteszek. Ezután még erősebb lett minden. Ekkor eldöntöttem, azt fogom csinálni, hogy megbántom, elküldöm, azt hazudom, hogy nem szeretem, csak hagyjon békén. Mert a barátom nem tudom elhagyni, sok minden összeköt vele. Voltak napok, volt két hét is, amíg nem beszéltünk, próbáltam elfelejteni, elküldeni. De akárhányszor összevesztünk, mindig harcolt értem, azért, hogy az ő barátnője legyek. Mindig visszaszerzett. Gyenge voltam.
A barátom elolvasta az egyik sms-t, amit küldött, azt mondta, beszélni akar vele. Sikerült lecsillapítanom, hogy tényleg csak beszélni akarjon vele. Szerencsémre az sms-ből csak azt látta, hogy a Máté szerelemes belém, másra nem jött rá. Tegnapelőtt beszéltek, megkértem a Mátét, ne mondjon semmit. Végig tűrte, hogy a Gergő ordítson vele, elmondja mindennek, hogy bele akar rondítani egy kapcsolatba. Néha szólt vissza csak, nagyon visszafogta magát, csak miattam.
Tegnap végleg szakítottam vele. Nem tudtam a szemébe nézni, vagy csak nehezen. Láttam, hogy gyűlnek a könnycseppek a szemében, de visszafogta magát. Kérdezte, hogy "ezt sem tudod értékelni, hogy tegnap feladtam minden büszkeségem és tűrtem csak miattad?". Azt hazudtam neki, hogy már nem szeretem, hogy a Gergőt szeretem...
Úgy tűnik most elhitte, beletörődött. Így még soha sem fogadta el ezt a hazugságot, amit azért tettem, hogy a barátommal maradjak, akit már egyszer otthagytam volna, csak nem engedett. Nem engedett ki az ajtón, a telefonom elvette, mikor épp Mátét hívtam, hogy jöjjön értem. Szakítottam azzal, akit annyira szeretek, mint még soha senkit. Akivel minden tökéletes volt. Most nem hív minden reggel, csak abban bízom, hogy nem esik vissza abba a problémába, amiből úgy érzem, hogy kirángattam. És abban, hogy hamar talál valakit, akivel olyan boldog lesz, mint még soha, és az én életem is rendeződik.
Azért írtam ezt le, mert ki kellett adnom magamból - soha senkinek nem meséltem, nem vagyok rá büszke, - és azért, hogy ne engedjen senki a csábításnak, vagy ha engedett, legyen bátor, és merjen lépni.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Elég lapos kapcsolatot ápol a menyasszonyával Kismackó, így nem meglepő, ha megakadt a szeme egy másik nőn. Viszont ami ezután történt, azt úgy tűnik, hogy elhibázta. Szerinte gyávaságból.
Sziasztok! Tanulságnak írom le a történetem, hátha megúszhatja néhány ember azt, amit a világ legcsodálatosabb nője és én átéltünk. Tizenéve van menyasszonyom, régóta együtt is élünk, évek óta, mint a testvérek, nagyobb érzelmek, szex nélkül. 2008-ban indul a történetünk.
Akkor láttam meg először a történetem lényegét. Fekete a haja, szép volt, csábító és szexis. És volt egy édes gombóc fekete kutyája, akivel egyáltalán nem bírt. Ez volt az első benyomásom róla, ennyit láttam az ablakból. Akkor vettünk a menyasszonyommal (nevezzük Rózsinak) kiskutyát, akit eleinte együtt sétáltattunk mindig.
A fekete hajú lánnyal, (nevezzük Olinak) rögtön megismerkedtünk, az első séták alatt. A szeme olyan szép, hogy rögtön elvesztem benne. A mosolya kedves, a viselkedése közvetlen. Világéletemben nagy gazfickó voltam, meg akartam szerezni magamnak Őt is. Úgy alakítottam, hogy Rózsi az esti sétákról lemaradjon, egyre később indultam a kutyussal, hogy Olival találkozhassak. Jó volt együtt bóklászni, élveztük a kutyák játékát, majd egy idő után az első csók is megesett. Megismertük egymás történetét, formálgattuk és nagyon megkedveltük egymást.
Tisztességes próbáltam lenni, a magam módján persze, ezért lefektettem egyetlen szabályt, Rózsit nem hagyom el soha. Elfogadta, bár nem értette, miért. Ő csak őszinteséget kért tőlem, az is voltam vele. Akkoriban rossz passzban volt, előttem dobta ki a piás vőlegényét fél évvel, akkor kezdett kilábalni belőle. Dohányzott, depis zenéket hallgatott naphosszat. Ahogy összemelegedtünk, láttam kivirulni, még szebb lett, kevesebbet cigizett, elmaradt a rossz zene, szerinte miattam. Szeretkeztünk sokat, eleinte nem volt az igazi számára, de hamar összehangolódtunk fantasztikus lett, nem is vágyok másra.
Egyre többet voltunk együtt, a kutyázás mellett elmentünk éjszakai bevásárlásokra, megtapasztalhattam talpraesettségét, határozottságát és szépen egymásba szerettünk. Hihetetlenül okos, izgalmas, sokoldalú lány, és félelmetesen odaadó, imádnivaló, a legtökéletesebb nő a világon, a hibáival együtt is…a cigiről leszokott, egyéb már nincs is komoly...
Közben Rózsival is elvoltam otthon, mint addig. Semmi különös. Mesélhetnék még órákig róla elképesztő lány, helyszűke miatt nem teszem. Rengeteg csodaszép emlékem van tőle, miként változtam más emberré általa….a lényeg az, ami az utóbbi fél évben történt.
Olival szerelmesek vagyunk egymásba, sokszor majdnem közöltem ezt Rózsival, de számtalan összemosódásunk, kutyánk, lakásunk..., és mert nem akarom őt megbántani, hisz semmi rosszat nem csinált... nem tettem. Legfőbb oka mégis az, hogy beszari vagyok. Oli számtalanszor segített, ha nem vele, akkor Rózsival legyek boldog, hihetetlenül türelmes és megértő volt, mindig az én érdekemet nézte, mégis maradtam a langyos érzelemmentességben, miközben semmi másra se vágytam, csak hogy elköltözzek hozzá.
Tegnap végleg szakítottunk és én tudom, hogy most csesztem el az életem, boldogságom. Mellesleg kiszakítottam a szívét és az enyémet is. Tanulság van? Talán annyi, hogy az ember vagy maradjon feltétlenül hűséges, vagy ne legyen gyáva változtatni az életén, ha már szemét alak volt, félrelépett és a tökéletes párra talált. Én gyáva vagyok. Szenvedek is, megérdemlem. Csak ne tettem volna tönkre Őt is. A történet lehet, hogy zavaros, nem a teljes képet mutattam be, hisz 3 évet sűrítettem, nézzétek el nekem, friss a dolog. De talán használható néhány olyan idiótának, aki hasonló cipőben jár.
Kismackó
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Mit lehet tenni, ha az ember összeakad szíve választottjával, de a lány szülei ezt teljesen máshogy látják, és mindent megtesznek, hogy elmarják őket egymástól? A kapcsolat sokáig állta a sarat, kibírt egy abortuszt is, de a potenciális anyós furkálódása minden igyekezetük ellenére elszakította őket.
Judittal 4 éve ismerkedtünk meg, ő 29 éves én pedig most lettem 37. 2008 elejétől együtt jártunk, nekem adta a szüzességét, mivel engem tartott rá érdemesnek. Judit ragyogott, mondták mások.
2008 február 29-én feljött délelőtt, és egy ultrahangot mutatott. Gyerekünk lesz - mondta, - azonnal vegyem feleségül, meg akarja tartani. A gyerekről nem tudtam dönteni. Mondtam, hogy mindenben mellette vagyok, de nem tudom én eldönteni, mert neki még szakvizsga, és én voltam az első férfi az életében. Kérte, hogy beszéljem meg a szüleivel. Én nem akartam így megismerkedni a családjával, és nem kívántam az édesanyjával megbeszélni a gyerekkérdést, mivel Judit volt terhes. Hazautazott, majd közölte: az anyja mondta, hogy vetesse el. Ez két hét múlva meg is történt.
Az abortusz után a kapcsolatunk változatlanul jó volt. Egy probléma volt: a szülők engem hibáztattak. Szerelmesek voltunk, de minden héten előkerült, hogy én nem beszéltem meg a szüleivel. Ez állandó beszédtéma volt még évek múltán is. Judit feleségül akart hozzám jönni, mert a családja elvárta. Szerintük nem élhetünk együtt, míg nincs házasság. Judit szerette volna, ha megkérem a kezét, de a szülei továbbra sem kedveltek. Kértem Juditot, ne azért házasodjunk, mert a nagymamája elvárja, aki fel is hívott ez ügyben.
Közben pár alkalommal leutaztunk a családhoz Veszprémbe, és minden rossz volt, amit csináltam. Hol a ruházatom nem felelt meg szülei számára, amit előtte Judit választott ki, hol a stílusomat kritizálták, persze utólag Juditnak. Mindezek ellenére mi remekül megvoltunk. Mondta, hogy amúgy is el akart már jönni otthonról, mert ő is unja, hogy kislányként bánnak vele.
Hol a férfi? És a nő? Társkeresés és társas élet kezdőknek és haladóknak. Várjuk a megható vagy felháborító történeteiteket, hogy ne csak a saját hibáinkból tanuljunk.
Utolsó kommentek