Szép dolog, ha valaki a szakítás után jóban marad a volt barátjával, de ha minden nap telefonálnak egymásnak, az talán már túlzás. Vagy az új barát volt netán túlzottan féltékeny?
Tisztelt blog, az alábbi esemény velem történt meg nem is olyan régen, és még mindig fáj. Na nem is csoda, hiszen értetlenül állok az események előtt!
Történt ugyanis, hogy megismertem egy csodálatos nőt, szép volt, vonzó, aranyos, életre való stb. Szerelmes lettem nagyon. Pont annyira, mint ahogy csak egy 34 éves férfi képes szerelmesnek lenni úgy, hogy már benőtt a feje lágya, és szeretne komoly kapcsolatot és előbb vagy utóbb családot.
Már a kapcsolatunk elején többször elmondtam neki, hogy hanyagolja a volt barátjával való kapcsolatot, mert nekem ez nagyon nem esett jól (másfél éve szakítottak, és naponta telefonáltak egymásnak, néha együtt kávéztak, plusz egymáshoz feljártak beszélgetni, mivel közel laktak egymáshoz).
Minden alkalommal azt válaszolta, hogy ne legyek féltékeny, mert ő csak barát, haverok maradtak. Nagyon nehezen tudtam magam ezen túltenni, nem is sikerült teljesen! Egyik hétvégén lakodalomba voltunk hivatalosak, és ott volt az ex is, mivel a baráti körükből volt a vőlegény. Felemás este volt, nem éreztem jól magam, mert zavart a helyzet, hogy a srác ott volt velünk egy asztalnál. A lakodalom végén hazamentünk némileg ittasan, és elmondtam, hogy nem éreztem jól magam az ex miatt. Megint én voltam a féltékenykedő hülye, és jól összevesztünk, de nagyon!
Másnap délután telefonon hívtam, és kérdeztem, hogy otthon van-e, mondta, hogy igen. Kb. 5 perc múlva mentem felé, mert gondoltam, hogy felugrok hozzá egy puszira, és megkérdezem, hogy hogy telt a napja. Mikor odaértem, az én szerelmem a lakásától kb. 50 méterre a barátnőjével sétálgatott, és mit ad Isten, épp akkor ért oda az ex is, mivel a közelben lakott. Nagyon mérges lettem, úgy éreztem, hogy hazudott. Rákérdeztem este, hogy mi volt ez, és mondta, hogy miután hívtam, lement a barátnőjéhez, és elindultak sétálni pont az ex lakásának irányába. Mire ő megkérdezte, hogy miért nem álltam meg az autóval, és nem mentem oda? Mire mondtam, hogy nem akartam zavarni. Majd megkérdeztem tőle, hogy miért nem hívott fel telefonon, hogy menjek oda, erre azt válaszolta hogy, miért nem áltam meg???
Nagyon összevesztünk, éreztem, hogy valakinek engednie kell, én voltam az! Próbáltam magamba szállni, megérteni a gondolatait, elfogadni, hogy az ex csak haver! Szerelmes férfiként úgy éreztem, hogy meg kell tennem mindent azért, hogy helyreállítsam a dolgot. Ő azt kérte, ne zavarjam, hagyjam békén! Nem tudtam megemészteni, hogy miért nem fogadja a közeledésemet valamint a bocsánatkérésemet!
Napok teltek el, majd egy vasárnapi délelőttön szakított! Azt mondta, az volt a baj, hogy túlságosan sok volt a szeretet, túl sok volt a gondoskodás, valamint nem kellett volna az exére féltékenynek lenni!
Na, tehát így legyen jó az ember azzal akit szeret, és így adjam meg másnak, az általam imádott nőnek, a bennem lévő szeretetet!
Megkérdeztem a legjobb barátnőjét, és ő is elmondta ugyanezeket!Tehát hogy sok volt az imádatom, amit nem akartam magamba fojtani! Nem tudom, hogy akkor mi a jó! Ha jó vagyok, vagy ha nem vagyok magamhoz őszinte!
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Utolsó kommentek