A túlzott, értelmetlen ragaszkodás iskolapéldáját mutatjuk ma be, én arra tippelek, hogy a lány azért is eshetett ebbe a csapdába, mert túlzott önbizalomhiánnyal küszködött. Az elkövetett hibasorozatért azért teljesen felmenteni sem lehet, de legalább észhez tért pár elvesztegetett év után. A caps lockokat majdnem kiszedtem lendületből, mert nekem erős ez a kiabálás, de végül úgy döntöttem, hogy a sztori így kerek.

Akármennyire is hihetetlen lesz a következő sztori, amit szeretnék veletek megosztani, előre leszögezném tényleg megtörtént velem. NEM KAMU.

Egész tini koromban semmi másra nem vágytam, mint egy PASIRA. Akivel lehet sétálgatni, moziba menni, így nem kell otthon ülni és a barátnőknek könyörögni, hogy jöjjenek már el velem valahova. Mert természetesen én akkor ezt úgy figyeltem meg, hogy mindenkinek volt pasija csak nekem nem. Itt kezdődött a tévedések sorozata…

Az érettségim előtt pár hónappal már szinte depressziós voltam, hogy nekem addig még mindig nem sikerült egy párkapcsolatot kialakítani senkivel, talán pont azért, mert annyira akartam. De aztán akkor jött Ő. Már az első pillanatban tudtam, hogy ő nem az a bizonyos nagy Ő, de mégis hagytam magam. Nem tetszett mint srác…. SEMMI nem tetszett benne, és teljesen másképp gondolkodtunk mindenről, szóval tényleg semmi közös nem volt bennünk. De akkor és abban a pillanatban én elhitettem magammal, hogy de jó lesz ő nekem, hisz így legalább végre lesz PASIM.

2 és ½ évig hitegettem magam, hogy ő az igazi, vele fogom leélni az életemet. Az első évben még minden rendben volt, viszonylag. Jó volt, hogy végre van akivel lehet programokat szervezni, mindig ott van mellettem, egy szóval elkezdtem RAGASZKODNI. Na igen ez volt az a pont, amit nem szabadott volna megvárnom. 1 ½ év után aztán történt egy még durvább, SZAKÍTOTT velem. Igen ő szakított.
Na és én erre mit csináltam??? KÉTSÉGBEESTEM Úristen!! Megint egyedül fogok maradni, ezt nem hagyhatom. És elkezdtem KÖNYÖRÖGNI. Igen, azért hogy béküljön ki velem. Végül kibékültünk és ekkor jött a következő hiba, amit elkövettem…ÖSSZEKÖLTÖZTÜNK.. Úgy összeköltöztem valakivel, hogy soha nem tetszett se belsőre, se külsőre, sőt volt, hogy UNDORDTAM tőle. De mégis megtettem, hogy ne maradjak egyedül…

Pedig lett volna más választásom…Mert ezalatt a 2 és ½ év alatt az igazi nagy Ő végig ott volt mellettem, együtt dolgoztunk, és én már az első pillanatban belezúgtam…De GYÁVA voltam…Mikor a pasim 1 ½ év után szakított velem, Ő egyszerre rám nyomult és bepróbálkozott. Talán túlságosan is. Megőrültem érte, elvette az eszemet teljesen, előtte még soha nem éreztem ilyet, nem is akartam elhinni, hogy ő ezt viszonozza. De mégis. Aztán elhívott randizni… Ez volt az egyetlen és utolsó randink. Soha nem tudtam elfelejteni azt az estét. De MEGIJEDTEM…Elkezdtem gondolkodni és nem a szívemre, hanem az eszemre hallgattam.
 
Ott volt életem szerelme, akiért majdnem megőrültem, kevés fizetéssel, autó nélkül, szüleire nem támaszkodhatott, egyedül élt. Ezzel ellentétben ott volt az EX, akinek saját autója, lakása, támogató szülei, biztos, jól fizető munkahellyel. Hát én a jól bevált rosszat választottam, ahol nem voltam boldog, de biztos pont volt az életemben. Egyszóval nem mertem belevágni az újba, így az első és egyetlen randink után közöltem életem szerelmével, hogy „adiosz”, visszamegyek az exhez. Ekkor könyörögtem magam vissza az Exhez, és költöztem vele össze.

Míg együtt éltünk csak XY (életem szerelme) járt az eszemben, de már hiábavaló volt az egész, mert közben talált magának egy másik lányt. Bár én éreztem, hogy nem boldog, ahogy én sem voltam az. Ebben az időszakban imádtam dolgozni járni, mert ha szerencsém volt, és dolgozott, akkor láttuk legalább egymást egy picit, vagy megittunk egy kávét. Így ment ez egy ideig… Egészen addig, míg én 22 éves fejjel végre rájöttem, hogy mekkora HÜLYE voltam.
Hazaköltöztem a szüleimhez… Életem eddigi legjobb döntése volt!!

XY természetesen hamar megtudta, hogy hazaköltöztem és végleg szakítottam az Ex pasimmal. Bár szerintem azt gondolta, hogy pár hónap múlva megint vissza fogok menni hozzá, de nem így történt…BÍZTAM benne, hogy még nincs minden veszve!!

Egyre többet beszélgettünk, kávézgattunk megint. Tudtuk mindketten, hogy ki kell próbálnunk együtt, hogy működne-e a dolog. Ő merész volt, és szakított az akkori barátnőjével és azóta próbálgatjuk, hogy működik-e… Ennek már több mint ½ éve. És jelentem, végre boldog vagyok, mert végre SZERELMES vagyok és viszont szeretnek.

Akik ezt elolvassák azoknak azt tanácsolom, hogy soha nem szabad ennyire ragaszkodni semmihez, merni kell nyitni az új felé, nem szabad félni. SOHA ne gondolkodjon senki így, ahogy én tettem annak idején.
 

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a társkeresésről, és arról, ami azután következik, hogy megtaláltuk, akit kerestünk!

PollPub.com VoteLányok, titeket mennyire befolyásolnak az anyagiak a párválasztásban? (A férfiaktól elnézést, ők ebből a körből kimaradnak.)
Én nem ezt nézem.
Ez nem nagyon izgat, csak ne legyen jóval csóróbb nálam.
Azért legalább annyija legyen, mint nekem.
Számomra az a férfias, ha pénzesebb.



View Results