Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kiderült, hogy csak alibibarátnő vagyok

 
A hétfői dráma után most egy könnyed sztori következik egy vérbeli kamugéppel, aki hónapokon keresztül vezette orránál fogva a barátnőjét.
 
25 éves lány vagyok, és néhány évvel ezelőtt összejöttem egy velem egyidős sráccal, akit egy társkeresőn ismertem meg. Nagyon hamar bemutatott a szüleinek, akik teljesen szimpatikusak voltak, és többször megjegyezték, mennyire örülnek neki, hogy ilyen rendes lánnyal jár a fiuk.

A srác egy másik városban lakott elég messze tőlem, úgyhogy főleg hétvégénként találkoztunk, de ez nem zavart, mert különben imádott, és a tenyerén hordozott. Azt hittem sinen vagyunk, bár házasságot, ilyesmit én még korainak gondoltam felhozni.

Négy hónapig tartott az idilli állapot, amíg ki nem derült, hogy egész idő alatt megcsalt egy lánnyal, aki ugyanabbanan a városban lakott, ahol ő is. Illetve inkább a másik lányt csalta velem. Bevallotta ugyanis, hogy engem csak azért tartott, mert az igazi barátnője nem tetszett a szüleinek, és kellett valaki, akivel elterelheti a figyelmüket. Először nem akartam hinni a fülemnek, ugyanis mégcsak nem is lakott a szüleinél, úgyhogy a mai napig nem bírom felfogni, hogy ennyi idősen miért volt szüksége erre a színjátékra. Viszont legalább az leesett, hogy miért volt neki ilyen sürgős, hogy bemutasson a családjának.

Itt vége is lehetne a történetnek, én azóta összejöttem egy normális sráccal, akivel boldogok vagyunk együtt. De a legviccesebb az, hogy még volt képe két évvel később felhívni, hogy a barátnője terhes, és nemsokára összeházasodnak. Mondtam neki, hogy nagyon örülök, és hogy sok boldogságot kívánok nekik. Erre kiderült, hogy valójában azért hívott, mert szakítottak, és újra szeretne velem összejönni. Azóta is nehezen hiszem el, hogy ilyen ember létezik. Mégis mit gondolt?

 
Utólag nem tudom, hogy magamat sajnáljam jobban, hogy összehozott vele a sors, vagy őt, amiért ennyire képtelen az őszinteségre.
 

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a társkeresésről, és arról, ami azután következik, hogy megtaláltuk, akit kerestünk!

PollPub.com VoteTe mit teszel, ha a fiúd/csajod nem tetszik a szüleidnek?
Nem érdekel, én járok vele, nem ők.
Előbb-utóbb rájövök, hogy igazuk van.
Kamuzok valamit.
Bebizonyítom, hogy nincs igazuk.
Szakítok.



View Results
0 Tovább

Kiszöktette a gyerekeinket az országból

 
Olyat sokszor hallunk, hogy a főnök kikezdett a beosztottjával, ez a történet fordítva kezdődik, egy húszéves lány kezdett flörtölni a nála tizenöt évvel idősebb főnökkel. A férfi mindent megadott neki, amit tudott, hogy aztán két gyerekkel később hidegen faképnél hagyják. Szeretné visszakapni a gyerekeket, de hiába fordul bármilyen hatósághoz. Talán a kommentelők közül valaki tud tanácsot adni, mit lehet ilyenkor tenni.

Az én történetem ott kezdődik, hogy 6 évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiatal kolléganőmmel. Akkor még csak flörtöltem vele. Ő 20 éves volt, és csodaszép. Én 35, és a főnőke voltam. Előtte egy évvel volt egy barátnőm, 45 körül járt, vele jó volt az ágyban is, de a nő ivott nagyon, ezért szakítottam vele. Örültem, hogy megtetszettem a nálam fiatalabb nőnek, és hamarosan járni kezdtünk. Megjegyzem ő volt a kezdeményező.

Pár hónap múlva beköltözött hozzám vidékről, mivel terhelt családból származott, ahonnan menekült. A szülei nagyon ittak. Sok testvére is volt. Én hívő vagyok, nem igazán örültem a gyors összeköltözésnek, de bíztam benne.

A barátnőm néhány hónap múlva áldott állapotba került, és nekem szögezte a kérdést, hogy elveszem-e végre. Elvettem őt, mert szerettem, és régóta vágytam gyerekre. Polgári- és egyházi esküvőnk is volt. Minden olyan heppi volt, kivéve, hogy nem volt pénzünk nászútra. Sajnos az egyetemet egyikünk sem fejezte be, és ez hiányzott nekünk. Nekem volt állásom, de később megszűnt, munkanélküli lettem. A szüleink segítettek bennünket, ahogyan csak tudtak.

Amikor megszületett a lányunk nagyon örültünk!! Csodaszép kis teremtés lett, hála a JÓ Istennek. Adósságunk nem volt, a számlákat is mindig ki tudtuk fizetni, és részletre vettünk mosógépet, új hűtőt is. Nyáron a gyülekezet vitt bennünket táborozni, kevés pénzért.

Én alkalmi munkákat vállaltam, és sokat segítettem a kicsi ellátásában. Közben beiratkoztam egyetemre is, hogy diplomát szerezzek. A nejem viszont egyre kevesebbet törődött a háztartással, barátnőket fogott, és a gyereket is sokszor rám bízta. Elkezdtek ritkulni az együttléteink is az ágyban. Kértem, hogy törődjön velem is, és közeledjen Istenhez, és lássa el becsületesen a háztartást, ne csak én végezzem azt. Szavaim legtöbbször süket fülekre találtak. Szórakozni nem jártunk, ami hiányzott. Próbáltam beszélni vele, hogy ez így nem lesz jól, és ígéretet tettünk, hogy többet törődünk egymással, de nem lett az egészből semmi.


Közben félbehagytam az egyetemet, és főállást kerestem. Már a gyülekezetembe sem jártam. Közben megfogant a második gyermekünk is. A szülők otthagytak nekünk egy lakást, hogy egyedül lehessünk. Sajnos ettől fogva kezdett el szétesni a házasságunk, mert minden a nyakunkba szakadt. A nejem beiratkozott egy pénzügyi iskolába, ahol 3 évig tanult, miközben én elláttam a gyerekeket. Miután végzett, pár hónapra rá megszületett a fiunk is, ami nagy örömmel töltött el.

Kértem, hogy mentsük meg a házasságunkat, és menjünk el tanácsadóhoz, vagy akár szexológushoz is...de a nejem nem akart már javítani a helyzeten. Elhidegültünk, és én féltem, hogy vége lesz a házasságomnak. Hiába közeledtem hozzá este, nem akart velem lenni. A nejem még velem lakott, de már nem kívánt, és beszokott egy idegen családhoz, akik albérlők voltak. Volt úgy, hogy éjjel is ott akart maradni. Nem értettem őt, és kértem, hogy jöjjön fel a gyerekeihez.

Ezután pár héttel közölte, hogy elköltözik, és hogy van már valakije. El is ment, vissza oda, ahonnan menekült, és a gyerekek sírása ellenére sem jött vissza. Később kiszökött velük külföldre, és én hiába kértem a magyar hatóságokat, nem segítettek nekem. Senkit sem hatott meg, hogy két kiskorút az apa engedélye nélkül szöktettek ki az országból. A válóperes bírónőt kértem, hogy állapítsa meg a veszélyeztetést, de ő sem segített.

Azóta egy éve folyik a válás, a gyerekek már 4 helyen laktak az országban, a nejem és a szeretője Bonnie és Clyde módján költözik ide-oda, és nem adják ide a gyerekeket. A gyámügy sem segített eddig, sem a Vöröskereszt, sem a Rendőrség.

Én Abszurdisztánban érzem magam, ahol egy apának nincsenek jogai, és megfogadtam, hogy még egyszer egy nőnek sem hagyom, hogy ugródeszkának használjon az életben, és nem fogok egy fiatal nővel kikezdeni, mert legtöbbjük a pénzre hajt csak.

Most újraépítem az életemet, a szüleimtől kaptam egy telket, amire úszómedencét készítek, bízva abban, hogy felnőve visszatérnek hozzám a gyermekeim. A nejemért sokat imádkozom, kérve az Istent, hogy változtasson a szívén. Új társat keresek 35-40 közötti hölgy személyében.

Kérem, az urakat, nagyon nézzék meg, kivel költöznek össze!!
 

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a társkeresésről, és arról, ami azután következik, hogy megtaláltuk, akit kerestünk!

8 Tovább

Egy senkinek nevezte az anyámat

Mielőtt rátérünk a mai történetre, kihirdetjük a múlt heti nyereményjátékunk nyerteseit. A kiválasztás a régimódi kalapból sorsolásos módszerrel történt, csak a kalapot egy lábossal helyettesítettem. A piros madaras fülbevelót így a Facebook-csoportunkból Vámossy Brigitta viheti el, a beküldők közül pedig az Azt mondta, hogy nem húz gumit című sztori gazdája választhat a dizájnos fürdőszobafüggönyök közül. Gratulálunk mindkettejüknek! Legközelebb egy hónap múlva sorsolunk a beküldők és a lájkolók között, addig keressük a tuti ajándékokat.

Még egy bejelentenivalóm maradt, úgy döntöttünk, hogy lazítunk kicsit a blog tematikáján, miután több olyan történet érkezett, ami eddig nem fért bele, és most az egyik különösen szíven ütött minket. Bár mostantól is kiemelten foglalkozunk a társkereséssel, ezentúl annak is teret adunk, ami azután jöhet, hogy megtaláltuk, akit kerestünk.

 
A következő történet arra a posztra érkezett, amiben egy megcsalt férj kért segítséget, és a probléma sajnos számomra is fájdalmasan ismerős a múltból. Egy 17 éves lány szenved szülei megromlott házasságától, amiben az anya feláldozta a jól fizető állását a gyerekekért, mire az apa senkinek nevezi, és félrelép. Remélem, hogy a történet írja is előkerül a kommentelők között.


Szia!

Én egy más szempontból írnék. Én vagyok a gyerek egy ilyen “házasságban”. Azért rakom idézőjelek közé, mert remélem, hogy nem ilyen egy igazi házasság :). Elhiszem, hogy a szüleim régen (jövőre lesz (lesz?) a 20. házassági évfordulójuk) nagyon szerették egymást. Csak nehéz ezt most elhinni.

Édesapám és édesanyám is közgazdász, apám vállalkozó. Anyám a szülés előtt jól fizető állásban volt reggel 8-tól este 4-ig, mikor terhes lett velem, 3 évig otthon, majd megszületett az öcsém is, vele is maradt. Utána egy szakközépiskolában helyezkedett el, feleannyi fizetésért mint előtte, de szabad délutánok, nyarak jártak cserébe, amit velünk tölthetett el, míg apám teremtette meg a megfelelő anyagi helyzetet. Ez természetesen közös megegyezéssel történt, sőt apám biztatására.

Lehet, hogy akkor nem voltak vitáik, lehet, hogy még én voltam túl kicsi, hogy észrevegyem. Voltak olyan viták, amikor apám nyálfröcsögve, lila fejjel üvöltötte, hogy ő keresi a pénzt, anyám egy senki. Üvöltött velem is, ha véletlenül tönkre ment valami, és újat kellett esetleg venni. A szép az egészben, hogy nem keresett rosszul. Neki volt 6 telefonja, mindig a legújabbak. Állandóan hangoztatta, hogy ő nem olyan mint az ő apja, nem fukar, nem pénzsóvár, mindent megad nekünk. Lehet, hogy ő így is gondolta.

Én nem gondolom így. Bármire szükségünk volt, anyánk vette meg. Ruha, könyv, iskolaszer, bármi. Utólag ment mindig kérni pénzt apámtól, akár úgy, hogy “beszállnál-e”. Ha ruhát veszünk, nekem kb. már egy évre előre megvesszük az összeset. Ha kérünk apámtól 20ezret, ad 12-őt. Anyám fizeti a bérleteket, ad zsebpénzt, sportra a tagdíjat. És feleannyit sem keres mint az apám. Anyám egész keresetét ránk költi.


Mondhatjuk azt, hogy persze, költheti, miközben apám fizeti a rezsit meg hitelt. De akkor sem jogosítja fel az apámat SEMMI arra, hogy a gyerekei előtt pénzsóvár ribancnak nevezze a feleségét, amikor az pénzt kér a gyerek új cipőjére. De akkor még vigyáztak, akkor veszekedtek (általában), mikor azt hitték, hogy nem halljuk.
Ez volt régen. A mostani helyzet rosszabb.

Bármilyen neki nem tetsző dolog, kérés, bármi, és jön az üvöltés. Nem tudom, hány apa mondta azt a 10 éves fiának, hogy egy senki vagy fiam ba×d meg, takarodj a szemem elől, mert az eltört egy sima poharat.

Egyszer ketten voltunk otthon, apám a nappaliban, én a szobámban. Azt hallom, hogy csörög a telefonja, és olyan kedvesen szólt bele, hogy tudtam, anyámmal nem beszélhet. 20 percen keresztül bájologtak, édesem, cicám, puszillak, aludj jól, álmodj velem. Este elől hagyta a telefonját. Belenéztem.

Alkalmazottjával smsezett. Olyan smsek voltak benne, amit én, mint hormontúltengésben szenvedő tini sem küldenék el a pasimnak: igen drágám, egy smseddel felállítod a far..mat. és ez még a legszelídebb.

Igazából nem lepődtem meg. Kevés időt tölt otthon, sose tudjuk merre jár. Későn ér haza. Volt néhány cirkusz. Ha valakit érdekelnek a továbbiak, majd befejezem :)
17éves lány.
 

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!

3 Tovább

A feleségem megcsal, mit tegyek?

Néhány perc alatt kiderült, hogy a boldog házasság a gyönyörű feleséggel és a közös kisgyerekkel csak illúzió. A helyzet talán menthető lenne, de hogyan?

Én is úgy döntöttem, hogy kiírom magamból. Szóval azt hittem boldog házasságban élek. Szép lakás, normális autó, gyerekek, gyönyörű feleség. Van egy jó munkahelyem (nem keresem agyon magam, de azért minden rendben).

A páromnak viszont nincs munkája. Amikor terhes lett a kisfiunkkal, értelemszerűen otthon maradt. Megszületett, és ez így is maradt. Nincs ezzel gond, szerintem is így lett a legjobb. De a kicsi bölcsibe került, és anyának csak nem sikerült melót találnia. Volt otthon mindig mit csinálni, háztartást is kell vezetni, ok. Viszont csak volt azért szabadidő is.

És a szabadidő mire jó? Leülni a gép elé, közösségi oldalak. Beszélgetni régi és új ismerősökkel. Hmm. Jött az első gondolat - valamit kellene mozogni, legyen otthoni torna. Nem elég, legyen inkább valami csoportosan elkövetett alakformálás. Semmi gond, sok ismerős eljárt, miért ne - ő is. Nem jó, túl sokan vannak.

Legyen biciklizés. Nyár van, napközben a dögmelegben nem jó. Inkább késő délután / kora este fele. Ok. Hallgatom, hogy mennyi ember csinálja, mondom akkor menjünk együtt, megyek én is. Nem jó, a gyerekekkel mi lesz? Így maradok otthon velük. Előbb fél óra, majd 1, utána 2 óra lett a biciklizés.

Minden hazajövetelkor: "Nézd, hogy leizzadtam, tök fáradt vagyok, fájnak az izmaim"... És valahogy elkezdett megváltozni a dolog. Biciklizés előtt fürdés, fél óra készülődés. "Kivel mész biciklizni?" "Á, csak a csajokkal. Szoktunk lenni egy páran" Hm. Telefonon felhívom biciklizés közben - "Tök gáz, hogy ilyen bizalmatlan vagy velem..." Hm. Eltelik egy pár hét - szinte minden másnap biciklizés, és már 2-3-4 órát is igénybe vesz. Telefon egyszerre csak lenémítva, sőt kikapcsolva amikor otthon vagyok.

A kérdésre, hogy mégis mi van ilyenkor, vagy hogy mi ennyi idő, az a válasz, hogy utána még szokott lenni egy kis beszélgetés is. Kis. Értem.

Egyik nap a gépemen dolgoztam volna otthon (este, gyerek lerakva, anya "biciklizik") és bekapcsolás után böngésző jön be, a F**B**K-al. Kisördög megmozdul, katt az emailes mezőre. Bejön a kedvesem emailje és egy másik, elég furcsa emailcím - számokkal és egy névvel.

Erre megkértem egy ismerőst, hogy lépjen már be egy kicsit, hadd nézelődjek. A kedvesem pasi ismerőseit nézegettem. A 4-5. körül fogtam padlót. Az a bizonyos név-az-emailben valakivel van kapcsolatban. Katt a srác üzenőfalára - és egy nagy csomó szerelmes üzenet ide-oda. Padló 2. Kilép, agy kikapcs. Telefon, utánakérdezés a srácnak. Egyedülálló. Biciklizik. Esténként. Padló 3.

Páromnak egy-két (óvatos) célzás - habzó szájjal tiltakozás, meg hogy én mekkora szemét vagyok, meg hogy mit kell nekem annyit kérdezősködni.

Egy adalék még. Addig nagyon jó kapcsolat volt a szomszédokkal. Együtt mentek bevásárolni, hol itt - hol ott kávézás, órákig tartó beszélgetések. A napokban az egyik ilyen során az egyik nevetve (poénból) mondta, hogy milyen "megcsinálva" indul mindig a párom biciklizni. Na azóta az összes szomszéd ellenségnek van tekintve.

Ki mit tenne? Közös lakás, közös gyerek, közös minden... Egy megcsalt (és talán még szerelmes is, bár a megbántottság és férfiúi hiúság lehet, hogy erősebb most) férj.

Olyan hozzászólások nem érdekelnek, hogy ugyan én mit tettem vagy mit nem. Reggel 6-tól este 6-ig dolgozok. Utána próbálok a családomé lenni, a hétvégét is velük tölteni. Próbálok mindent megadni. Ha kell takarítok, mosogatok, akármi. Nem tudom, hol rontottam el. Nem tudom, mit tegyek.

Felszedtek vagy rászedtek? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, ahol további érdekes apróságokat, infókat csepegtetünk a netes társkeresésről, a szerelem, a szex és a technika találkozásáról!

PollPub.com VoteTe mit tennél ebben a helyzetben?
Kiborítanám a bilit, és választás elé allátanám az asszonyt: vagy a család, vagy a szerető.
Várnék, és megpróbálnék megbocsátani a gyerek miatt.
Azonnal megbeszélném vele, és megpróbálnék megbocsátani.
Elköltöznék, mert nem bírná a büszkeségem.
Szereznék neki munkát, hogy ne legyen ideje félrelépni.



View Results

38 Tovább

Három hónap után dobja a nőket

Ő még nem tart ott, de a barátai asszony és gyerek mellett az 5-ös útra járnak kurvázni. A levélíró megpróbálta megérteni, miért.

Már elmúltam negyven, és mióta egyedülálló lettem, elég sok időt töltöttem netes társkereséssel. Mikor először bejelentkeztem, folyamatosan jöttek a megkeresések, huszonéves fiatalember is ajánlkozott, amire azt válaszoltam, hogy hízelgő, de mi nem egymást keressük. Akiket komolytalannak ítéltem, azokat leépítettem.

Van egy férfi, akivel elég hamar találkoztunk, és cseteltünk is folyamatosan. Ő 55 éves, leharcolt, de jó kiállású, és eléggé nyílt lapokkal játszott. A 12. kerületben lakik 180 négyzetméteren, és van egy nyaralója, ahová hétvégénként lejár a barátaival. Alakulgatott a kapcsolatunk, de nyilvánvalóvá vált, hogy mást keresünk.

Én férjhez akartam menni, és az örök szerelmet kerestem. Ő elmondta, hogy ilyenben nem tud részt venni, mert 55 éves, mindent elért, mindent megcsinált, és mégis nagyjából úgy érzi, hogy vége az életének. Szétment a feleségével, aki az imádott lányával elment Ausztráliába, és nincs velük semmi kapcsolata. Azt mondja, hogy az egyetlen olyan dologtól megfosztották, ami még az idősebb napjainak értelmet adna.

Nála aludtam egy esti beszélgetés után, és kaptam egy szobát. Ő semmit nem akart, nemhogy úriemberként, barátként viselkedett, és elkezdett jobban érdekelni, hogy miért nem akar elköteleződni.

Elmesélte, hogy nem tart még ott ahol a barátai, de az egész baráti köre netes társkeresőzik, és asszony és gyerek mellet lejárnak az 5-ös útra kurvázni. Mind túlhajszolt ötvenesek, van, aki cukra miatt nem tud teljesíteni az ágyban, van, aki rá se tud nézni asszonyra, de azért keresi a visszajelzést. Ha kurvától kapja meg, akkor kurvától, ha netes társkeresőn, akkor ott. De komolyabba nem tud belemenni, mert ugyanúgy nem tudna teljesíteni, és a kapcsolat ugyanúgy tönkremenne. Ők azt vallják, hogy három hónap az, ami után mindenképp ki kell lépni.

Ez a férfi még nem ment bele a kurvázásba, viszont komolyabba sem menne bele. Mondogatta, hogy még lehet, hogy a végén ő is ott fog kikötni, magányosan hal meg, és felpuffadva találják meg a nyaralójában. Pedig érzelmi igényei vannak, és rá akar venni arra, hogy költözzem hozzá, de nekem ez nem megy, mert én teljes értékű társat keresek, neki viszont a barátja vagyok, aki történetesen nő. Egy ideje nem találkoztunk, de emailben tarjuk a kapcsolatot.

1 Tovább

Ásó, kapa, nagyharang

blogavatar

Hol a férfi? És a nő? Társkeresés és társas élet kezdőknek és haladóknak. Várjuk a megható vagy felháborító történeteiteket, hogy ne csak a saját hibáinkból tanuljunk.

Utolsó kommentek